Megéreztük azokban a napokban a világ szolidaritását is. Itt most nem a nagypolitikáról beszélek, hanem az emberekről. A lengyelek vért küldtek, sokan a kabátjukat levették és elküldték Magyarországra, különböző spontán segélyakciók is indultak. Ezekre gyerekként még magam is emlékszem, persze nem az akció lebonyolítására, hanem a végeredményére. Az összetartás, hála vagy szolidaritás érzése a szomszéd népekkel, ez is nagyon fontos üzenete 1956-nak – fogalmazott Erdő Péter.
Kitért arra is, hogy a nyugat-európai országok, Amerika és Ausztrália is nagylelkű segítséget nyújtottak a Magyarországról az 1956-os forradalom után menekülő embereknek.
Hozzátette: a mai világban azonban olyan nagy a menekültek áradata, hogy fennáll a veszélye annak, hogy az emberek lassan érzéketlenné válnak. Ha minden héten új és új régiókból érkeznek tömegek, akkor lassanként kialakul az emberekben az is, hogy a saját egzisztenciájukat elkezdik fenyegetve érezni.
Nagyon fontos tehát Európában, különösen a legtöbb bevándorlót befogadó országokban, hogy ezt a kérdést az igazságosság és a nagylelkű szeretet jegyében, minden ember méltóságának a tiszteletével tudják kezelni. Rendkívül bonyolult témáról van szó, amely fölveti azt a kérdést is, hogy hogyan áll az igazságosság helyzete a világban. Bizonyos régiókat például Afrikában újra és újra olyan szörnyű emberi katasztrófák sújtanak, hogy milliók kénytelenek menekülni. Ez újabb kihívást jelent, és újabb feladatot: ott a helyszínen is többet kellene tenni azért, hogy orvosolni lehessen ezeket a problémákat.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír