
A március 4-i eseményeket egy korabeli kispap, Dallos Imre naplójában a következőképpen írja le: „Életem legborzalmasabb napját éltem át. Szörnyű bombázást kapott Szombathely. Reggel 10 órakor püspöki mise volt a székesegyházban s ünnepélyes Te Deum a pápa koronázási évfordulójára. Hatalmas embertömeg szorongott a templomban. Különféle küldöttségek foglaltak helyet a stallumokban. Semmi baj. Délben riadó. Lemegyünk a pincébe. Rossz előérzetem van, pincénk tele van. Önképzőköri ülést tartunk. Egyszer csak megkezdődött a szőnyeg, s a villany kialszik. Hatalmas csapások döngetik a földet. A föld fölemelkedik, hullámzik minden. Hatalmas csattanás és hatalmas megrázkódás. Vészkijáratunkat valami baj érte. Tele van porral a pincénk. Puskaporszag. A hullám véget ért. Fellélegzünk. Kimennek egyesek. Mi imádkozunk. Ki érettünk vérrel verejtékezett! Egyszer csak ismét elkezdődött a szőnyeg. Ripeg-ropog minden. A halál torkában érezzük magunkat. Szent Márton könyörögj érettünk, most már mindenki zokog. Vége a hullámnak. Kívülről jönnek azzal a szörnyű hírrel, hogy a székesegyház telitalálatot kapott, s mellettünk egy bomba. Kiss kanonok úr háza szintén telitalálatot kapott. Pintér kanonok úr meghalt.[…]”
*
A támadás során mind Szombathely városát, mind pedig a szombathelyi püspökséget helyrehozhatatlan károk érték. A Püspöki Palota találatot kapott, a szombathelyi városháza elpusztult. A székesegyház főhajója beomlott, az oltárfestmények jelentős része tönkrement, az összes ajtó és ablak használhatatlanná vált. Ennél is jelentősebb volt mindazon veszteség, amely az emberéletekben jelentkezett. Március 4-én összesen 303 szombathelyi polgár vesztette életét, köztük Kiss Lajos általános helynök, valamint Pintér József kanonok, illetve az akkor a püspöki palotában tartózkodó két piarista kispap.
A sokkoló csapások sorozatában azonban hihetetlen események is történtek. Önmagában már az is csoda volt, hogy a bombatámadás nem egy-két órával korábban érte az emberekkel zsúfolásig telt székesegyházat. De csoda volt az is, hogy a támadást egy lány a telitalálatot kapott székesegyházban vészelte át, miközben az épület körülötte szinte teljesen megsemmisült.
A hatalmas összefogással újjáépített székesegyházat két évvel a támadást követően 1947. szeptember 7-én Mindszenty József bíboros hercegprímás szentelte fel.
Szombathelyi Egyházmegye/Magyar Kurír