„A szubjektivizmus kihívásaival szemben hirdessük bátran az igazságot az emberről”

Az Akadémia a véleménycsere és a tudományos vita helye, amely az állampolgárok és a törvényhozók számára segítséget kíván nyújtani ahhoz, hogy megtalálják a közjó és az egyén kibontakozását leginkább elősegítő politikai szervezeti formákat – mondta beszédében a Szentatya.

A hatóságok és az állampolgárok megfontolásai és tettei középpontjában álljon egyrészt a minden ember iránti tisztelet, valamint a közjó keresése. Ma sokkal inkább, mint valaha sürgető szükség van arra, hogy felhívjuk kortársaink figyelmét erre a két szempontra – fogalmazott a pápa. A szubjektivizmus terjedése, amely ahhoz vezet, hogy mindenki saját magát tekinti vonatkozási pontnak, arra buzdít bennünket, hogy az emberek lelkiismeretét egyrészt az alapvető értékekre neveljük – amelyeket nem lehet lábbal tiporni anélkül, hogy ne tennénk ki veszélynek az embert és magát a társadalmat –, másrészt pedig neveljük a döntések objektív szempontjaira, ez ugyanis egy értelmes cselekedet alapja.

A Szentatya emlékeztetett arra, hogy 1995-ben a franciaországi Erkölcsi és Politikai Tudományok Akadémiáján tartott előadásában az Újszövetségről szólt, hangsúlyozva, hogy a személy alapvetően relációban élő lény, aki arra kapott meghívást, hogy minden nap egyre nagyobb felelősséget érezzen testvérei iránt. Isten kérdése, amelyet már a Szentírás első szövegeiben olvashatunk – Mit cselekedtél testvéreddel? – szüntelenül visszhangozzék mindnyájunk szívében.

A pápa utalt rá, hogy az Akadémia tavaly októberben határozati javaslatot szavazott meg, amely az emberi jogokra és a szólásszabadságra vonatkozott. Szívükön viselik ugyanis azt, hogy senki ne tiporja lábbal az egyes személyek és csoportok alapvető méltóságát, és tartsák tiszteletben vallásos hitüket.

A pápa ezután felidézte Andrej Szaharov alakját, aki arra mutatott példát, hogy mind a magán-, mind a közéletben bátorságra van szükség ahhoz, hogy kimondjuk az igazságot és azt kövessük. „Az igazi szabadság az, ha az igazság útján haladunk, mindenki saját hivatásának megfelelően.”

Korunk emberei, s főleg a fiatalok számára napjaink egyik kihívása, hogy ne csak külsőségek szerint éljünk, hanem fejlesszük belső életünket is. Ez az a hely ugyanis, amely egyesíti a létet és a cselekvést, amelyben felismerjük, hogy rendelkezünk Isten gyermekeinek méltóságával, akik a szabadságra kaptak meghívást. Ezt nem azáltal valósítjuk meg, hogy elszakadunk a forrástól, hanem ha azzal egységben maradunk. Ha mindenki számára lehetséges, hogy felfedezze: életének van értelme és felelős érte, akkor utat nyitunk az embereknek ahhoz, hogy éretté váljanak, az emberiség pedig rátalálhat a kiengesztelődés és a közjóért való fáradozás útjára. Erre nyújtott példát a tudós Szaharov. Amikor a kommunizmus időszakában külső szabadságában akadályozták, belső szabadságát senki sem tudta elvenni tőle. Ez lehetővé tette számára, hogy határozottan felemelje szavát honfitársai védelmében, a közjó nevében. Ma is fontos, hogy az emberek ne hagyják magukat olyan külső béklyók által akadályoztatni, mint a relativizmus, a hatalom és a mindenáron való nyereség hajhászása, a kábítószerek, a rendetlen érzelmi kapcsolatok, a házasság körüli téveszmék, annak a hiánya, hogy az emberi lényt létének minden szakaszában elismerjék, fogantatásától kezdve természetes haláláig. Legyen bátorságunk ahhoz, hogy emlékeztessük kortársainkat arra, hogy mi az ember és mi az emberiség. A pápa arra szólította fel a polgári hatóságokat és mindazokat a személyeket, akiknek szerepük van az értékek átadásában, hogy mindig bátran mondják ki az emberről szóló igazságot.

A párizsi Akadémia tagjai között a kihallgatáson jelen volt Jean-Marie Lustiger bíboros, Párizs nyugalmazott érseke is.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Kép: www.asmp.fr