Keveset beszélünk Mária szabadságáról, mert túlzottan leköt a jelenet. Mai szabadelvű világunktól még távolabb áll ez a jelenet. Manapság mindenki mindent maga akar eldönteni, s minél fontosabb dologról van szó, annál inkább egyedül. De valahogy itt mégiscsak összekapcsolódik e két jelenség. Mária végtelenül szabadon mondta ki az igent, és a mai ember is végtelenül szabadon mondja ki mindennapi igenjeit. Szabadságuk végtelen, csak annyi a különbség, hogy Mária szabadsága valódi, a mai emberé pedig álságos és hamis. Mária a szeretetből szabadon teremtő Istennek mond igent, a mai ember pedig az Istent tíz körömmel helyettesítő erőknek mond igent, ezért törvényszerű, hogy rabsága fennmaradjon.
Aki úgy akar szabad lenni, hogy mindentől menekül, az a szabadság rabja, s végső soron saját belterjes észjárásának a rabja. Ebből a rettenetes állapotból Jézus szabadít ki, aki megmutatja: úgy lehetünk szabadok, hogy a másik ember szeszélyének és jóságának kiszámíthatatlanságát belekalkuláljuk életünkbe.
Mária azért szabad, mert a szabadság forrásának, Istennek kötelezte el magát.
Sánta János