Szűz Mária születésnapja a Hermina-kápolnában

A prímás az asszisztencia kíséretében, lovagok és dámák sorfala között vonult fel a lépcsőkön a kápolna bejáratához, ahol ünnepélyesen megcsókolta a Lovagrend tulajdonában lévő muzeális feszületet, amelyben Krisztus Szent Sírjának és a Szent Keresztnek ereklyéi találhatók.

A szentmisét Erdő Péter személyes megjegyzéssel kezdte: ebben a kápolnában keresztelték meg az édesanyját. Az ünnepi homilia a Jézus születését elbeszélő evangéliumi szakaszról (Mt 1, 18-23) szólt. „A mai evangélium végső tanúsága, hogy velünk az Isten” – kezdte beszédét a bíboros, majd foglalkozott a vonatkozó ószövetségi előképekkel: ahogyan a teremtéskor az Isten Lelke lebegett a vizek felett, úgy fogant Mária a Szentlélektől, és ahogyan a bibliai József álma az Ószövetségben nagy jövő sorsát tartalmazta és hordozta, úgy szólt az új József álma Isten új népének és a megváltott emberiségnek a jövőjéről. A prédikáció az Isten akarata iránti elkötelezettségről, mint az emberi közösségek alapjáról szóló gondolatokkal ért véget.

Arra a kérdésre, hogy a homiliában miért foglalkozott olyan részletesen az ószövetségi előképekkel, a bíboros prímás azt válaszolta, hogy jó és üdvös az igehirdetésben ihletet meríteni az exegézisnek abból a forrásából, amely az egyházszakadás előtti időkből ered, mert ezzel is jobban egymásra találunk ortodox testvéreinkkel.

A kápolna búcsúja a kertben megrendezett szeretetvendégséggel és könyvvásárral folytatódott.

Magyar Kurír