Táborozás álarcok nélkül, a boldogmondások jegyében

2012. augusztus 3. péntek 12:33

A Hit és Fény közösség mentálisan sérült emberekkel szervezett balatoni táboráról Csány Endre küldött személyes hangvételű beszámolót szerkesztőségünknek.

Mi bírhat embereket arra, hogy időt, pénzt, energiát, miegymást áldozzanak, hogy mentálisan sérült emberekkel táborozzanak? Persze, persze, a jótékonykodás, segíteni rajtuk meg a szülőkön, adódik a felszínes válasz, vannak ilyen emberek...

De milyenek is? Van itt köztünk mindenféle: szabadságát töltő gyógyszerész, műemlékvédő, vegyészmérnök, gyógytornász, pedagógus, szerzetesnővér, postás, multinacionális cégnél tanító nyelvtanár, állását vesztett banki alkalmazott; az egyik focizik, a másik néptáncra jár; az egyik gitározik, a másik brácsázik; van, ki családos, van, ki egyedülálló – 5 évestől 70-ig.

Nem, a tipizálás valószínűleg nem segít. Nézzük akkor, mi van ebben a táborban! Majd negyvenen vagyunk, egy kicsit zsúfolt ezen a Balaton melletti kis birtokon. Meleg is van, főleg a tetőtérben, ahol a helyszűke miatt újabb szálláshelyek vannak kialakítva. Ráadásul a zuhanyzó ráz, annak ellenére állítják többen, hogy a villanyszerelő szerint ez lehetetlen. De ott a Balaton, az kárpótol mindenért. A parton elosztjuk, ki kivel megy be, kire vigyáz. Aztán hajrá, a víz elmossa a gondokat, a szilárd talajt lágy ringás váltja föl, lebegés a vízen. Csónak is kerül, sőt vitorlás is. Szelíd szél dagasztja a vásznat, visz előrefelé. A virgoncabbak labdát dobálnak, viháncolnak, "csobálnak", szertelen a jókedv. Apró örömök, de mennyire valóságosak ezeken a tiszta, együgyű arcokon.

A nyolc boldogság a tábor alaptémája. Az esti imáknál körbeülve igyekszünk e boldogságmondások mélyére jutni. Nem az értelmen, inkább a szíven keresztül: „jól csak a szívével lát az ember”. Mindenekelőtt az énekek révén. Aztán váltják egymást az ötletek, módszerek: egy-egy bibliai részlet szemléltetésül is szolgálhat. Egy-két egyszerű eszköz is segíti a látványt: madzag, sodrófa, lepedő, üveggolyó stb. Így elevenedik meg előttünk a földi dolgokhoz kötődő gazdag ember, az igazságot szomjazó Paulus és az etióp királynő kincstárnoka egy képzeletbeli "Veritas" show-műsorban, majd a golgotai jelenet Üldözöttje. S a boldogságmondásokban kirajzolódik Krisztus élő ikonja.

De megtapasztaljuk e táborban sokféle szempontból a törékenységünket, a sérültségeinket, a határainkat is; és keletkeznek ám belőlük bonyodalmak, feszültségek, ütközések. Segítők és sérültek ebben nem különbözünk egymástól. És van, bizony van sírás is. (És megrendült együttsírás.) De találkozunk a szelídek erejével is, akik nem lendületükkel, kreativitásukkal mozdítják előre a tábort, hanem csöndes jelenlétükkel adnak lelket neki. Ők a legjobb vigasztalók. A kiengesztelődés nem automatikusan jön, de amikor jön, az is valóságos.

A tábor végére mindannyian kifáradunk. Mi visz minket mégis – kit egy-két, kit öt-hat, kit évtizedek óta ebbe a közösségbe? Az élet álarcok és megjátszás nélküli, valóságos megélésének a vágya és tapasztalata. A boldogságmondások paradoxonának igazsága – írja Csány Endre.

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Hazai
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
akit-megalaznak-azt-folmagasztaljak-papi-sorsok-56-utan
Akit megaláznak, azt fölmagasztalják – papi sorsok ’56 után

A Kádár-rezsim egyházpolitikájáról és az 1956-os forradalmat követő megtorlásról rendeztek konferenciát december 15-én az Országház Felsőházi termében. A „Halálra ítélve – papi sorsok ’56 után” című rendezvényen részt vett Veres András, az MKPK elnöke és Székely János szombathelyi megyéspüspök.

19:59
budapesti-campusszal-bovult-vaci-apor-vilmos-katolikus-foiskola
Budapesti campusszal bővült a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola

Új, budapesti campusszal bővült a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola. Az épületegyüttest Beer Miklós megyéspüspök áldotta meg december 15-én.

17:38