Tág értelemben politika minden közéleti tevékenység

P. Szabó Ferenc előadása egyház és politika viszonyáról
Budapest: A magyar jezsuiták Kérdések és feladatok a 3. évezredben címmel rendeznek konferenciát minden hónap harmadik szerdáján, a Faludi Akadémián. Legutóbb, december 15-én este Szabó Ferenc SJ Egyház és politika címmel tartott előadást. Az elmúlt hónapok jól ismert eseményei – elsősorban az egyházi iskolák kormányzati oldalról 2005-re tervezett – és a héten több ponton visszavont –, hátrányos finanszírozása miatt kirobbant vita a kormányzat és a történelmi egyházak között – különösen időszerűvé teszi ezt a kérdést. Szociálliberális oldalról gyakran elhangzik a vád, hogy az egyház, túllépve hatáskörét, politizál. Horn Gyula volt szocialista miniszterelnök korábban még azt is állította, hogy a II. Vatikáni zsinat megtiltja az egyháznak a politizálást.
Szabó Ferenc előadásában a katolikus tanítás, a zsinat és a pápai körlevek bemutatásával egyértelművé tette: a szociálliberálisok követelése, hogy az egyházak ne politizáljanak, teljességgel elfogadhatatlan. P. Szabó idézett többek között II. János Pál pápa 1988-ban megjelent, Christifideles laici k. apostoli leveléből, amelynek 42. pontja a leghatározottabban sürgeti a világi hívők politikai elkötelezettségét: „A világi hívők a személy és a társadalom szolgálatát tartva szem előtt az evilági ügyek keresztény szellemű intézése során semmi módon nem mondhatnak le a politikai életben történő részvételről, vagyis arról a sokrétű és szerteágazó gazdasági, társadalmi, törvényhozói, irányítási és kulturális munkáról, amelynek célja szerves és intézményes módon a közjó előmozdítása…”
Szabó Ferenc felhívta a figyelmet: keresztény minden megkeresztelt, az egyházat ők alkotják, tehát nem csupán a hierarchiáról és az egyháziakról van szó, hanem elsősorban a világi hívőkről. Tág értelemben politika minden közéleti tevékenység. Igazában az ember teremtő tevékenységében, a társadalmi életben semmi sincs, aminek ne lenne köze az üdvösséghez, tehát a politikai élet is az üdvösség munkálásának a színtere lehet. Az előadó arra is figyelmeztetett: a papoknak és a világi híveknek egyaránt ismerniük kell az egyház szociális tanítását. A pap ne folytasson ugyan pártpolitikát, hiszen lelki küldetése minden emberhez szól, ne legyen a megosztás előidézője. Viszont igenis ismerje a politikai helyzetet és az egyház irányelveit, hogy az üdvösséget és az erkölcsöt is érintő kérdésekben segítséget nyújthasson a híveknek a döntésben. A Hittani Kongregáció 2003. elején II. János Pál pápa jóváhagyásával közzétett egy Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa által írt dokumentumot, amely bírálja a keresztény hívők növekvő közönyét a politikai kérdésekkel szemben, és a világi híveket a politikai elkötelezettségre serkenti. Bírálja az erkölcsi relativizmust, amely a demokratikus pluralizmus ürügyén kikezdi az alapvető etikai elveket, amelyek az emberi személy méltóságának és a közjónak is alapját képezi.
Szabó Ferenc arra is kitért, hogy az Újszövetségben nem találunk a szó modern értelmében politikai teológiát, de találunk politikai ethoszt, vagyis olyan szellemiséget és gyakorlatot, amelyek az erkölcsi értékekhez szabják az emberi cselekvést. Isten országa úgy, ahogy azt Jézus hirdeti, nem jelent ószövetségi értelemben vett teokráciát. A vallás és a politika nem olvad össze, a földi társadalom igazságos megszervezésével, a politikai felszabadítással, a több demokráciával közvetlenül nem siettetjük Isten Országa eljövetelét, mert az más rendből való. A menny sohasem fog a földre leszállni, a földi paradicsom álma utópia, az üdvösség beteljesedése – Isten országának elérkezése – csakis eszkatologikus lehet.
A tudós előadó egyértelműen leszögezte: a keresztény számára az evangéliumi hit határozza meg a hivatására vonatkozó teljes víziót. A történelmi áramlatokkal szemben az Evangélium és az egyház szociális tanítása az eligazító. A kommunizmus, vagy a liberális kapitalizmus elemzésénél meg kell különböztetni három szintet: az általános szándékokat, pl. a szolidaritás és az egyenlőség keresése a szocializmusban, vagy a szabadságszeretet és a személyes kezdeményezés a liberalizmusban olyan jó, amit mi, keresztények is elfogadunk; ám a különböző mozgalmak mögött látnunk kell az ideológiákat, a nehezen változó eszmerendszereket, amelyek az ember eredetéről és természetfölötti rendeltetéséről hamis eszméket képviselnek, pl. a kommunista ateizmus. Ha el is vetjük a merev ideológiákat, azok jóakaratú képviselőivel, az élő emberekkel lehetséges a párbeszéd; A szekularizáció pozitív eredményei elfogadhatók, de elvetjük az Istent tagadó szekularizmust, teljes evilágiságot. Szükséges az összefogás minden jóakaratú emberrel az emberibb, igazságosabb és testvériesebb világ építésében, a béke védelmében, de mindig kellő realizmusra és okosságra van szükség a közös cselekvésben. Mindig látni kell a programok és struktúrák mérlegelésekor nemcsak a szándékokat, hanem az alkalmazott eszközök erkölcsiségét is, illetve azt, hogy mennyiben valósul meg a közjó előmozdítása – mondta végül P. Szabó Ferenc. MK