Ezt a termet már korán azonosították azzal, amelyben a tanítványok a feltámadott Krisztussal találkoztak, s ahol a Szentlélek kiáradásakor tartózkodtak. Egy kora keresztény író, Szent Epifázius beszámol arról, hogy Hadrianus császár 130-ban, palesztínai útja során Jeruzsálemet romokban találta, ahogy Titus lerombolta, „kivéve néhány házat és egy kis keresztény templomot, amely ott állt, ahol a Megváltó mennybemenetele után a tanítványok az emeleti terembe felmentek”. Valószínűleg az mentette meg a pusztulástól, hogy a város délnyugati szegletében állt.
A IV. században a kis templom fölé öthajós bazilikát emeltek, amely a „Hagia Sion” nevet kapta. A keresztesek romokban találtak rá, és a régi alapokon új templomot építettek, a „Sion-hegyi Szűz Mária-templomot”. A templom északi hajójának egyik kápolnája Mária elszenderülésére, mennybe vételére emlékezett, a déli hajó pedig magában foglalta az Utolsó Vacsora termét.
A Latin Királyság megszűntével újra pusztulófélben lévő kegyhelyet 1333-ban Anjou Róbert nápolyi király vásárolta meg, és a Szentszék beleegyezésével 1342-ben a ferencesek gondjaira bízta. Róbert hitvese a terem mellé egy kis kolostort építtetett. A kápolnát rendbe hozták és ekkor kapta mindmáig megőrzött gótikus formáját. A termet két oszlop osztja két hajóra.
A ferenceseket 1551-ben az oszmán hatóságok elűzték, miután elterjedt az az elképzelés, hogy a terem alatt található Dávid király sírja. Az épületet mecsetté alakították, és szigorúan korlátozták a szentély látogathatóságát. A ferenceseket először az örmények fogadták be, nem sokkal később a grúzoktól kolostort vásároltak, amelyet a Megváltóról neveztek el. Ez a kolostor maradt mindmáig a szentföldi ferencesek legfőbb központja, a jeruzsálemi Óvárosban.
Az Utolsó Vacsora termének földszinti része, ahol a feltevések szerint Dávid király sírja található, 1948 óta zsinagógaként működik. A 15 méter hosszú és 9 méter széles emeleti terem, amelyhez egy külső lépcsőn lehet feljutni, ma üresen áll. Látogatható ugyan, de szentmisét 2000-ig nem mutathattak be itt, jóllehet Jézus itt alapította az Eucharisztiát. Egy 1936-ban alapított kis ferences kolostor 12 év pusztulás után csak 1960-ban nyithatta ki kapuit újra a függetlenségi háború után. Az 1981-ben renovált kápolnában az Utolsó Vacsora termének közelében ünneplik a szentmisét.
KAP/MK
Képek: inetsrv.ehf.hu
Ezt a termet már korán azonosították azzal, amelyben a tanítványok a feltámadott Krisztussal találkoztak, s ahol a Szentlélek kiáradásakor tartózkodtak. Egy kora keresztény író, Szent Epifázius beszámol arról, hogy Hadrianus császár 130-ban, palesztínai útja során Jeruzsálemet romokban találta, ahogy Titus lerombolta, „kivéve néhány házat és egy kis keresztény templomot, amely ott állt, ahol a Megváltó mennybemenetele után a tanítványok az emeleti terembe felmentek”. Valószínűleg az mentette meg a pusztulástól, hogy a város délnyugati szegletében állt.;)
