Taizé: a fiatalok és az ökumenizmus

Kitekintő – 2012. december 18., kedd | 10:58

Bend Hagenkord SJ, a Vatikáni Rádió német műsorának felelős szerkesztője foglalta össze gondolatait az Európai Horizontok című rovat immár nyolcadik alkalommal megjelenő jegyzetében.

Amikor december végén Rómában sor kerül a Taizéi éves találkozóra, tanúi leszünk az ökumenizmus egy konkrét, valós formájának. A teológusok beszélnek és vitát folytatnak róla, szem előtt tartva fontos, hitünkkel kapcsolatos kérdéseket. A helyi egyházakban azonban már létezik egy kézzelfogható, igazi ökumenizmus és ezzel is számolni kell, mivel a Taizéi Közösség nem pusztán elmélet, hanem egyben konkrét hitélet is.

A Taizét jellemző ökumenizmus sajátos jellegű. Felületes néző számára a különféle felekezetek közötti különbségek kevéssé fontosnak tűnhetnek. Ez nem felel meg a valóságnak. Taizében csakúgy, mint éves összejövetelei során olyan nemzedékkel találkozunk, amelynek tagjai csak azt akarják látni, és ténylegesen látják is, ami összeköt. Olyan nemzedék ez, amelyik különféle hagyományokhoz tartozik: vannak közöttük katolikusok, valamint a keleti egyházak vagy a reformációból született egyházak tagjai. A találkozók alkalmával nem egyszerűen egyesítik azt, amire van lehetőség, hanem különféle módszereket alkalmaznak, amelyek közelítenek Istenhez és a hívek közösségéhez.

A fiatalok keresik Istent, és ezt közösségben teszik. Ezért vannak az énekek, a közösség monasztikus formái. Sajátos jelentőségű hely, azon túl, hogy közös tapasztalatcserére ad alkalmat hasonló korú fiatalok között. És mindenekelőtt fontos a nemzetközi megközelítés: nemzedékek találkoznak határokon túl, amelyek éppen ezekben a pillanatokban már nem jelentenek többé megosztó korlátokat. Ez az ökumenizmus nem cselekvés vagy megbeszélés során jön létre, hanem Isten közös keresésekor születik. A hagyomány ezt a helyet csönd-nek nevezi, mint ahogy ezt XVI. Benedek pápa megjelölte Szeplőtelen Fogantatás ünnepén:

„Mindaz, ami valóban nagy, gyakran észrevétlen marad és a nyugodt csönd termékenyebbnek bizonyul a lázas cselekedeteknél, amelyek városainkat jellemzik, de amelyeket – arányaiban – már olyan fontos városok is megtapasztaltak, mint az egykori Jeruzsálem. Arról az aktivizmusról van szó, amely képtelenné tesz, hogy megálljunk, hogy nyugodtak legyünk, hogy hallgassuk a csöndet, amelyben az Úr hallatja gyengéd szavát”.

Mindig nagy hatású azt látni, ahogyan a fiatal nemzedékek megmutatják az idősebbeknek, hogyan lehet megtalálni Istent ebben a csöndben, hogyan lehet befogadni Jézust életünkbe. Taizé békét és nyugalmat hoz az imában és Isten Szava meghallgatásában a zene, a Szentírás magyarázata és a találkozás révén. Taizé távol tartja az embereket a mindennapok hajszájától. És mindezt a közösségben, az ökumenizmus jegyében teszi. A hitben való szeretetközösség Isten közös keresése révén a mindennapok stressze és fergeteges ritmusa nélkül. Ez az, amit Taizé decemberben Rómába hoz.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír