
Kína azzal vádolja Tajvant, hogy meg akarja osztani a két országot, de a szigetországban sem hiányoznak a bíráló hangok.
A téli szünet után a felső tagozatosok könyveiből törlik azokat a megfogalmazásokat, ahol „országunk” néven emlegetik Kínát, ezzel mintegy azt sugallva, hogy Tajvan annak része; ehelyütt mindenhol a Kína név szerepel majd, hogy jelezzék a két állam különállását. Szun Jat-szent sem tekintik többé Tajvan nemzeti hősének, hanem pusztán a Kínai Népi Demokratikus Köztársaság alapítójának.
Vu-csang 1911-es felkelését, amely a hatalmon levő dinasztia megdöntéséhez és a kínai köztársaság születéséhez vezetett, zavargásként (chishi) írják le, nem pedig jogos felkelésként (chiyi). A tantervekben a kínai történelem már nem „történelmünk”, hanem „Kína történelme” néven szerepel, s egyszemeszteres könyvbe sűrítették, míg Tajvan történelme már nem része ennek, hanem külön kötet.
Tajvan aktuális helyzetét „nagy problémaként” mutatják be, s a szerző felteszi a kérdést, „hogyan védjük meg Tajvant attól a veszélytől, hogy Kína elnyelje”, s végül leszögezi: Tajvan lakói frusztráltak. Emlékeztet arra, hogy a lakosok egy része függetlenséget vagy újbóli egyesítést kíván, míg a többség a jelenlegi helyzetet kívánná fenntartani.
Az új tankönyvszövegek heves vitákat váltottak ki. A Kuomintang ellenzéki párt politikusai azzal vádolják az oktatási minisztert, hogy „agymosást akar végrehajtani gyermekeinken, hogy függetlenség-párti oktatást vezessen be”. Történelemtanárok és többségi politikusok is tiltakozásuknak adtak hangot, hiszen így az ország múltjának fontos része megy veszendőbe.
Peking világosan elítélte a lépést, kormánykörök azzal vádolják a tajvani elnököt, hogy szeparatista ideológiára akarja nevelni a fiatalokat, s kiélezi a Tajvani-szorosban jelenlévő feszültségeket. Az államtanács Tajvannal foglalkozó hivatalának elnöke leszögezte: Peking számára „egyetlen Kína létezik, s nem lehet változtatni azon, hogy Tajvan és a 'nagy ország' Kína részei”.
Peking mindig figyelemmel kísérte más országok történelemkönyveit. 2005 júliusában bírálatok és nyilvános tüntetések tiltakoztak Japán ellen, ahol olyan tankönyvet fogadtak el, amely nem beszélt a japán hadsereg Ázsiában elkövetett erőszakos cselekedeteiről és a nanjingi mészárlásról.
AsiaNews/Magyar Kurír