Jézus Krisztus, mint Isten, nem szorult volna rá nevelőapára, de mint ember, valóban rászorult. Ne feledjük, az Örök Ige önkiüresedése nem valami kegyes szólam, hanem konkrét valóság: Jézus Krisztus istensége belezárult emberségébe, és apránként csillogott át az emberségen.
Ugyanolyan kisgyerek volt, mint bármelyikünk, ugyanúgy nevelni kellett. Megtanítani az élet dolgaira. S ahogy növekedett, apránként felszínre került istensége, egyre áttetszőbbé vált emberi természete, és mögötte valami soha nem látott harmóniát ismert meg a nyitott szívű ember.
Szent Józsefen is múlt, hogy Jézus azzá váljon, ami Isten akarata. A Bibliában szavát se hallani, de ott van a hűsége.
Mi mennyire neveljük Isten gyermekeivé a ránk bízottakat?
Sánta János