Találkozási pontok Tihanyban

Az apátságot I. András király 1055-ben alapította, egy évvel a nagy egyházszakadás után. Andrással és hitvesével, a kijevi hercegnővel, Anasztáziával egykor keleti rítusú szerzetesek is érkeztek Tihanyba, s talán egy évszázadon át békességben éltek imádkoztak egymás mellett a bencésekkel, nem is tudván arról, hogy „hivatalosan már elszakadtak egymástól”. Tihany tehát kelet és nyugat, kultúrák találkozási pontja volt, a település neve is szláv eredetű, csendet, csendességet jelent – mondta Korzenszky Richárd.

A természeti adottságokat kihasználva hegyen, magaslaton épült az apátság, ebben védelmi szempontok is közrejátszottak. Csodálatos környezetben, föld és ég, föld és víz találkozásánál kezdődött a tihanyi bencések története, amely fölfogható kudarcok és újrakezdések egymásutánjának is.

A diktatúra idejében csaknem öt évtizeden át megszűnt a bencés jelenlét Tihanyban, 1990-ben vehették át ismét a plébániát, s Korzenszky Richárd 1994 óta szolgál ott. Közösségük arra törekszik, mondta, hogy Tihany ismét igazodási pont legyen, szellemi-lelki központja a régiónak és az érkező zarándokoknak megerősítő lelki táplálékot adó otthon. Szent Benedek Regulája tartja össze a szerzetesközösséget, amelynek alapja, mottója a rendre épülő, s a rendből épülő béke (pax).

Szólt a perjel a szerzetesi életforma lényegéről, céljairól is, a lelki élet naponta ismétlődő hagyományos eseményeiről, valamint arról, hogy lelkipásztori szolgálatuk szomszédos településekre is kiterjed. Kapuikat kitárják az érkezők előtt, kiállításokat rendeznek, a Tetőtéri estéken pedig részben kulturális, részben lelkiségi programoknak adnak otthont, a templomban hangversenyeket rendeznek egész évben.

Toldi Éva/Magyar Kurír