Talentum és dénár – 2010. március 26.

Az ember vére lázad. Hát hogy nem kap észbe ez az őrült szolga, miért nem fogja fel, hogy mitől szabadult meg, és hogy ehhez képest milyen pitiáner ügy lenne a száz dénár elengedése.

Nagy jelzés ez. Sokszor olyan komolytalan apróságokon el tud vitatkozni még egy egyházközség is, és úgy tűnik, mintha nem is az üdvösség jelei volnának az egyház tagjai, hanem valamilyen röpke munkamegbeszélés, egyeztetés vagy súlyosabb esetben a vitatkozás lenne a feladatuk.

Milyen nevetséges az üdvösség távlatában, hogy egy bazárban vásárolt szentkép bekerüljön a templomba vagy nem. S ilyen dolgok miatt évekig pl. valaki nem jár templomba. Vagy örök téma az is, hogy ki hová üljön a templomban, s ha egy idegen betéved, kinézik őt onnan, mert miért foglalta el a helyemet. Tartsunk lelkiismeret-vizsgálatot, hogy nagyböjtben milyen koloncot tudnánk letenni lelkünkről.

Fogjuk fel, amennyire bírjuk, hogy nekünk mit engedett el Isten, és milyen hihetetlen lehetőséget adott, hogy a mennyországba beléphetünk, vele egy életközösségre.

Sánta János