
Te, aki nem űzted el Tamást sem,
Bár boldog, aki hisz ha nem is lát,
Ugye megadod, hogy újra lássa,
Szép arcod hitető sugarát?
Virraszt velem a türelem,
S könyörög a kétely és a hűség:
Támadj fel már bennem, örök Húsvét!
Vas István: A rostirónt letettem (részlet)