Tanácskozik a Társadalomtudományok Pápai Akadémiája

Vatikán: A tanács április 29-étől május 3-áig tartja plenáris ülését a Vatikánban a „Szolidaritás a nemzedékek között, gondoskodó állam és emberi ökológia” témáról. A megbeszélés nyitóelőadását Mary Ann Glendon professzor asszony, az amerikai Harvard Egyetem jogtanára tartotta, akit a pápa március 9-én nevezett ki az akadémia elnökévé.
A szentatya április 30-án pénteken délelőtt kihallgatáson fogadta az akadémia ülésének 50 tagját. A szentatya megdicsérte és bátorította az akadémia tagjait azért az értékes tevékenységért, amelyet a fennállása óta eltelt 10 év során kifejtett. A nemzedékek közötti párbeszéd témája, amellyel az ülés során foglalkoznak, szorosan kapcsolódik a globalizációval összefüggő korábbi vizsgálódásaikhoz. A nemzedékek közötti szolidaritás feladatát egykor a család látta el – mondta a szentatya. Természetes volt, hogy a gyermekek nevelése a szülőkre tartozott, így tehát a nemzedékek közötti szolidaritás első helye a család volt. Ugyanez érvényes volt a házastársakra is, akik jóban, rosszban gondoskodtak egymásról és életre szólóan elkötelezték magukat ebben a feladatban. A házastársak közötti összetartás kiterjedt aztán a gyermekekre, akiknek a nevelése erős és tartós köteléket tételezett fel. Ez megteremtette a szolidaritás alapjait a gyermekek és a szülők között. Ezzel szemben ma sok helyen meglazultak a házastársi kapcsolatok, és a házasságot sok esetben két egyén puszta szerződéseként értelmezik. A fogyasztói társadalom igényei gyakran elvonják a családok figyelmét az otthontól és inkább a munkahelyre, vagy más szociális tevékenységek felé irányítják azt. Olykor a gyermekeket pedig már a születésük előtt is a szülők önmegvalósítása akadályaként érzékelik, vagy úgy tekintenek rájuk, mint tárgyakra, amelyeket a többi tárgy között választhatnak. A nemzedékek közötti kapcsolatok oly erősen meggyöngültek, hogy a gyermekek sokan az államra, vagy a társadalomra hárítják az idős szülők gondozását és így nem tesznek eleget annak a természetes kötelességnek és isteni parancsnak, miszerint tisztelniük kell apjukat és anyjukat. Ám nincs olyan kor, amelyben bárki megszűnne apának, anyának, vagy gyermeknek lenni. „Sajátos felelősséggel tartozunk nemcsak az iránt, akiknek az élet ajándékát adtuk, hanem az iránt is, akitől az életet kaptuk.” A szentatya végül arra bátorította a Társadalomtudományok Pápai Akadémiája plenáris ülésének résztvevőit, hogy tanulmányozzák ezeket a jelentősen megváltozott generációs kapcsolatokat, hogy így elősegítsék a nemzedékeket összekötő szolidaritást, valamint az egyének és a csoportok egymást kölcsönösen gazdagító egységét. Ezzel hozzájárulnak az egyház társadalmi tanításának fejlődéséhez. VR/MK