Tanulékonyak vagyunk? – 2009. augusztus 31.

Hazai – 2009. augusztus 31., hétfő | 7:30

Ezekben a napokban, órákban elkezdődik az iskolai oktatás. A szülők fellélegeznek, hogy végre csend lesz otthon, de egy izgalmas napirendi ponttal mégis több: vinni a gyermeket az iskolába és elhozni.

Ma Magyarországon, ha jól tudom, 18 éves korig tartó iskolakötelezettség van. Itt a nagy kérdés: és mi lesz utána? Ki foglalkozik velük? A menedzservilág már aligha: Kallódó, megvezethető, csak a jogok szintjén öntudatra jutó fiatal tömeg. A kötelességek szintjén nem jutnak öntudatra, mi lesz velük? Hogy mit kérhet a fogyasztás isteneitől, arra megtanítják, de szó sincs arról, hogy életét milyen módon kell feláldozni másokért (a kötelességek vonala). Rengeteg a kisiklott élet.

Mit tanítanak? Egyre nagyobb a káosz a mindenfajta alaptantervek és kísérletek vonalán. Amennyire látom, saját rokonságom fiatal tagjainál is, azok a gyerekek jutnak leginkább előre, akiket józan, normális eszű, elkötelezett, és, szinte le sem merem írni, gyermekszerető emberek tanítanak. Higgyük el, vannak még! Õk Isten ajándékai!

Mi számít ma modernnek (egy kis túlzással): az, hogy ha a gyermek felnő, majd szabadon eldönti, hogy számára kétszer kettő tényleg négy-e, hiszen mindenható kifejezésünk a szabadság. Alapműveltség, folyosón zengő egyszeregy, akármilyen nevetséges fogalmak, ezekre alapozva tudtuk a világot megnemesíteni hallatlan tudású magyarjainkkal. Ha van alapműveltség, arra már lehet problémamegoldó készséget ráépíteni, de a kettőt nem lehet megfordítani.

Sánta János