Tanulmányi nap a papi szolgálatról Zselízen

Pázmány Péter bíboros, a magyar teológia kiemelkedő alakja 400 évvel ezelőtt, 1606-ban nyerte el a teológiai doktori címet. A hittudósra emlékezve a magyarság lelki megújulásáért meghirdetett imaév keretében, 2006. október 30-án teológiai tanulmányi napot tartottak, amelynek témája a papi szolgálat volt.

A megjelent főpásztorokat és lelkipásztorokat Galgóczi Rudolf zselízi esperes plébános köszöntötte. Orosch János pozsony–nagyszombati segédpüspök ünnepi megnyitója után a zselízi plébánián 5 előadást hallgathattak meg az érdeklődő lelkipásztorok.

Székely János biblikus professzor, az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektora a prófétaság és a papság ó- és újszövetségi vonatkozásait hasonlította össze. Kiemelte, hogy Krisztus papsága nem funkció, hanem a lényét érinti. A pap sem azáltal lesz pásztor, hogy egyházközséget szervez, hanem lényében egyesíti az egyházat.

Füzes Ádám budapesti liturgikus tanár a pápai és szentszéki dokumentumok alapján mutatta be a pap szerepét a liturgiában. Hangsúlyozta, hogy a liturgiában sajátos értelemben Krisztus, közvetítőként a pap, ám valójában az egész egyház a felajánló.

Török József, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának egyháztörténész professzora az antiklerikalizmus és papság történelmi vonatkozásairól szólt előadásában, francia és magyar egyháztörténeti példákból kiindulva.

A tanulmányi nap fő előadója Márfi Gyula veszprémi érsek volt, aki először dogmatikai szempontok alapján világította meg az egyházi rend szentségének lényegét, majd a papi szolgálat társadalomban betöltött szerepéről, a papság és a közélet viszonyáról beszélt. Márfi érsek leszögezte, hogy a kereszténység szempontjából sem a „Trón és az Oltár szövetsége", sem pedig az állam és az egyház radikális szétválasztása nem kívánatos.

A teológiai tanulmányi nap a nemzeti imaévre kiadott imádsággal zárult.

Karaffa Attila/Magyar Kurír