„Tárjátok ki szíveteket Isten előtt!”

A pápa mindenek előtt különleges szeretettel köszöntötte azokat, akik a bölcsekhez hasonlóan valóban „Napkeletről” érkeztek, akik azokat a testvéreinket képviselik, akik talán tudtukon kívül várják, hogy az ő egükön is csillag támadjon, amely elvezeti őket Krisztushoz, a nemzetek világosságához.” Köszöntötte mindazokat, akik nincsenek megkeresztelve, vagy – mint egykor Edith Stein – „tudatosan és önként leszoktatták önmagukat az imádságról”. „Ezekben a napokban újra úgy tapasztaljátok majd meg az imádságot, mint az Istennel folytatott párbeszédet” – tette hozzá.

„Hadd mondjam újra mindenkinek: tárjátok ki szíveteket Isten felé, hagyjátok, hogy Krisztus meglepjen benneteket! ’Hatalmazzátok fel’, hogy ezekben a napokban szólhasson hozzátok!” – kérte a pápa. „Tárjátok ki szabadságotok kapuit irgalmas szeretete előtt! Tárjátok Krisztus elé örömeiteiket és fájdalmatokat, és engedjétek, hogy lelketeket beragyogja fényével, s szíveteket megérintse kegyelmével! Tapasztaljátok meg az együttlét és az öröm áldott napjaiban, hogy az egyház Isten emberek iránti irgalmának és gyöngédségének a helye. Az egyházban és az egyház által eljutttok Krisztushoz, aki vár rátok.”

A pápa emlékeztetett arra a „rendkívüli szellemi örökségre is, amelyet II. János Pál hagyott ránk, s elmondta: „Õ szeretett benneteket, ti ezt megértettétek és viszonoztátok fiatalságotok lendületével. Most mindannyiunknak az a feladatunk, hogy tettekre váltsuk tanítását. Ezzel a kötelezettséggel vagyunk most itt Kölnben, a napkeleti bölcsek nyomdokain járó zarándokként.”

Ahogy a bölcseket, „minket is ugyanaz a sürgető kérdés hajtott. Mi ugyan nem királyt keresünk ma; de nyugtalanok vagyunk a világ állapota láttán, s azt kérdezzük: Hol találok mércét az életemhez, hol találok útmutatást ahhoz, hogy felelősen részt vehessek a világ jelenének és jövőjének alakításában? Kiben bízhatok, kire bízhatom rá magam? Hol van az, aki kielégítő választ tud adni szívem várakozásaira?” – idézte a Szentatya a fiatalok aggodalmait.

„Ezek a kérdések – folytatta XVI. Benedek – azt jelentik: beismerjük, hogy utunk még nem ért célba, amíg nem találkoztunk azzal, akinek hatalma van megalapozni az igazságosság és a béke egyetemes uralmát, amelyre minden ember vágyik, amelyet azonban egyedül nem áll hatalmában megteremteni. Azt jelentik: olyasvalakit keresni, aki nem téved és nem csap be másokat sem, s aki éppen ezért olyan rendíthetetlen biztonságot képes nyújtani, hogy az ember tud belőle élni, sőt ha kell, érte meghalni.

„Ennek a Valakinek van neve, van arca: a Názáreti Jézusé, aki az Eucharisztiában rejtezik. Egyedül Õ adja az emberiségnek az élet teljességét”. „Legyetek benne egészen biztosak: Krisztus nem vesz el semmit abból, ami bennetek szép és nagy, hanem mindent beteljesít Isten dicsőségére, az emberek boldogságára, a világ üdvösségére”.

SZZS/MK