Teilhard de Chardin: Benne élünk

Teilhard vallotta: elengedhetetlen a kereszténység és a modern kultúra párbeszéde. A jezsuita tudós lelkiségét és misztikáját bemutató két művét: Isteni Miliő vagy Benne élünk (1926) és Világmindenségem (1924) a Szent István Társulat jelentette meg.

Az Isteni Miliő egy mélyen hívő ember vallomása, aki fontosnak tartja, hogy a többi keresztény segítségére legyen Isten és a világ közötti szakadás helyreállításának kísérletében. Egyúttal tanúságot is tesz kortársai előtt, „akik nem tartoznak teljesen az Egyházhoz, csak felületesen érintkeznek vele, vagy eltávolodtak tőle, abban a hiszemben, hogy túlhaladták.” Teilhard a hagyományos kereszténység lelkiségét mutatja be, de azt új távlatba, a fejlődő világegyetem kozmikus látomásának összefüggésébe helyezi.

A jezsuita tudós a misztika lényegét vizsgálva megállapítja: attól elválaszthatatlan az aszkézis, a világ dolgairól való lemondás, de ez nem jelentheti a világtól való elmenekülést, ugyanis a misztikus vállalja a küzdelmet a világ fejlődéséért, humanizálásáért. Az Isteni Miliő két központi tétele: az emberi erőfeszítés megszentelésére vonatkozó lelki tanítás és annak krisztológiai megalapozása, az Egyetemes Krisztus eszméjével.

Teilhard egyik legfontosabb tanítása, hogy Isten cselekvőkké teszi az embert, a teremtményeket, nem pedig helyettük cselekszik. Istentől, az Õ kegyelmétől függve, az ember szabadon tevékenykedik. Mindent Isten tesz, és mindent az ember, de más-más síkon. Teilhard így fogalmazza meg a kereszténység lényegét: „Dolgozni türelmesen, egészen a halálig – és elfogadni mindent szeretettel, beleértve a halált is.” A Kereszt pontos és mély értelme: „Az engedelmesség, az alávetettség az élet törvényének… a legjobb, ha kútba ejtesz minden haszontalan sajnálkozást a múlt miatt és minden bizonytalan szorongást a jövővel szemben. Csak arra legyen gondod, hogy Istennek engedelmeskedj napról napra, teljesítve hűségesen a jelenben megnyilatkozó akaratát. Követni Krisztust, aki engedelmes volt egészen a kereszthalálig.”

Teilhard leszögezi: a Kereszt nem embertelen, hanem emberfeletti dolog. Egyúttal rávilágít, hogy a ma élő Emberiség eredetétől kezdve a Kereszt ott állt már annak az útnak a végére tűzve, amely a teremtett Világ legmagasabb csúcsai felé visz. Teilhard számára a tisztaság, a hit és a hűség azok a fogalmak, amelyek képesek átalakítani a világot. Egyik legfontosabb figyelmeztetése: nem lehet szeretni Krisztust anélkül, hogy ne szeretnénk embertársainkat. Ám nem az elvont lényt – a megfoghatatlan emberiséget –, hanem a konkrét embert tudjuk csak szeretni.

A Világmindenség-ben Teilhard az abszolút érték fogalmát elemzi, hangsúlyozva: az abszolút Rossz és az abszolút Jó között számtalan minőségi létfok különböztethető meg. Krisztus az ómega, és ezért Megtestesülésének küzdelmes munkája révén Õrá hárul a feladat, hogy meghódítsa, lélekkel itassa át a Világmindenséget. A Feltámadás révén Isten Fia végleg kezébe vette a hatalmat, hogy egyetemes Központként hasson. A világban minden szellemi növekedés az egyetemes Krisztusért valósul meg.

A keresztények feladata, hogy legjobb tudásuk, lelkiismeretük szerint tevékenykedjenek, átitatva Krisztus lelkiségével és szellemiségével. Ugyanakkor nem kell megrettenni, pesszimistává válni a földi világban tapasztalható bűntől, rossztól: Krisztus megváltó halálát és feltámadását követően a hívőknek minden okuk megvan, hogy bátran és reménykedve tekintsenek a jövőbe. „Bármit teszünk, Krisztust építjük és bármit szenvedünk el, Krisztus cselekszik bennünk” – vallja Pierre Teilhard de Chardin.

A kötethez Szabó Ferenc SJ írt bevezetőt, aki évtizedek óta foglalkozik behatóan Teilhard de Chardin munkásságával. Így többek között ő szerkesztette a Teilhard Önmagáról című tanulmánykötetet is, amely 1999-ben jelent meg az Agapé Kiadónál, és átfogó képet ad a francia jezsuita tudós életéről, műveiről. (Szent István Társulat)

Magyar Kurír