…Tempfli József nagyváradi megyéspüspököt budapesti látogatásáról

– Mi a programja a határon túli magyar püspökök mostani látogatásának?
– Két napot tartózkodunk Magyarországon. Szerdán este találkoztunk Orbán Viktor volt miniszterelnökkel a Fidesz székházában. Ma délelőtt Szabó Vilmos, külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős politikai államtitkár, Gulyás Kálmán egyházügyi államtitkár és Avarkeszi Dezső, határon túli magyar ügyekért felelős kormánymegbízott előadást tartanak a parlament Gobelin-termében. Az előadások után egyeztetések lesznek a mi kéréseinkről az anyaországgal szemben, majd Szili Katalinnal, a parlament elnökével találkozunk. Délután pedig a köztársasági elnök úr hívott bennünket látogatásra a Sándor-palotába.

– Ezeken az összejöveteleken kívül milyen alkalommal találkoznak egymással Erdély egyházi vezetői?
– Létezik egy szervezetünk, az Erdélyi Magyar Történelmi Egyházak Püspökeinek Állandó Értekezlete. Havonta találkozunk, de ha szükséges, akár hetente is, legtöbbször Kolozsváron. Együtt tárgyaljuk meg a dolgainkat, legyen az szorosan egyházhoz kapcsolódó, az iskolaügyet vagy a visszaadandó egyházi ingatlanokat érintő kérdés. Tárgyalásaink egyik legfontosabb területe az oktatásügy. Romániában eddig csak állami vagy magániskolák voltak, utóbbiakhoz az állam semmilyen finanszírozást nem ad. Néhány hónapja azonban már vannak felekezeti iskolák is, a kormány hozzájárulásával. Ezek finanszírozását kértük, hiszen híveink mind román állampolgárok, az állam adófizetői, ezért ne legyen diszkriminatív megkülönböztetés az egyház oktatási intézményeiben, az óvodától az egyetemig. Szociális intézményeinkben is igényeljük az állami támogatást a létszám szerint. Úgy tűnik, a következő iskolaévben már számíthatunk támogatásra, most tárgyalnak róla.

– Kárpátalja, Felvidék, Délvidék magyar egyházi vezetői is találkoznak egymással?
– Akkor találkozunk, amikor Magyarországra látogatunk, de velük is rendszeresen próbálunk egyeztetni az előbb említett kérdésekben. De ezen kívül időnként részt veszünk egymás ünnepein, kölcsönösen megyünk egymást látogatni. Azt pedig mindig nagyra értékeltük, hogy amikor itt járunk, a magyar püspökök otthont adnak nekünk.

– Milyen elvi vagy gyakorlati támogatást, segítséget kérnek az államtól?
– Most főként a tanügyre koncentrálunk, nemrég került sor egy román-magyar megbeszélésre. Szeretnénk, ha a felekezeti oktatás – ahogy régen is volt – egy megszokott, törvényes intézményi stílus lenne, megkülönböztetés nélkül. Az európai szervezetektől mindig azt kérjük, hogy támasszák ezt feltételként Romániával szemben a csatlakozási tárgyalások során.

A másik fő kérésünk, hogy az összmagyarság kulturális értékeinek megőrzésében nyújtsanak anyagi támogatást, mert nagyon rossz gazdasági helyzetben vagyunk. Most az állam már kezd visszaadni épületeket, földeket, de mindent tönkretéve.

A szerzetesrendjeinkkel is nehéz a helyzet. 1948-ban feloszlatták őket, nem vehettek fel újakat, Nagyváradon például a kapucinus rend teljesen kihalt. Õket is támogatni kellene a fejlődésben, hiszen ezeknek a rendeknek mind voltak iskoláik. Persze itt nagy feszültségekre kell számítani. Félő, hogy az egyházi iskolák elvonhatják a diákokat az állami iskolák elől. Óriási kultúrharc alakulhat ki egyházi és állami intézmények között. Ez az átmeneti időszak még legalább 20 évre ad munkát.

– A magyar politikusok ebben hogyan tudnak segíteni?
– Elsősorban politikai tárgyalások útján, ha például kormányközi megbeszélések során képviselik a mi érdekeinket is. Ezenkívül szakmai és anyagi támogatásra is szükségünk van.

– Lassan már egy éve történt a népszavazás a kettős állampolgárságról. Begyógyultak-e valamennyire a sebek? Hogyan lehet ezt valamiképpen kompenzálni?
– A népszavazás eredménye számunkra nagy pofon volt, és nagy feszültséget keltett. Volt, aki gyászszalagot tűzött a magyar zászlóra. Én a magam eszközeivel úgy próbáltam meg ellensúlyozni ezt, hogy a várpalotai Csáky-kastélyban berendeztünk egy Trianon múzeumot. Idén áprilisban nyitottam meg, rengeteg ember jött el az ünnepségre. 

A népszavazás eredménye számomra azt jelenti, hogy a politikai vezetők nem ismerték fel azt a történelmi helyzetet, amit Isten adott nekik, ami az ő javukat szolgálta volna. Ezért én sajnálom őket. A magyar történelemben halhatatlanná tehették volna a nevüket, ha más az eredmény: ők lehettek volna azok, akik a magyar történelemben meg tudják valósítani – legalább szellemi vonalon – a magyarság újraegyesítését.

MK

Kapcsolódó hírünk: Határon túli magyar egyházi vezetők látogatása

Kép: Fehér János