A templom felbecsülhetetlen érték

A ferencesek ünnepén összegyűlt a falu közössége, hogy együtt emlékezzenek meg a monostor alapításának háromszázadik évfordulójáról – arról, amikor, gróf Károlyi Sándor megírta azt az alapító okiratot, amelyben kifejezte igényét, hogy a templom és monostor helyreállításával ferences szerzeteseket hozzanak Kaplonyba. E döntésével megváltoztatta a település életét és jövőjét, mely ezután összefonódott a barátokéval, s máig őrzi a ferences lelkiség lenyomatait.

A Szent Antal-templomban Merlás Tibor, a szatmárnémeti Szentlélek egyházközösség ezüstmisés plébánosa mutatta be a legszentebb áldozatot. A szentmise elején Reszler Mihály nagykárolyi főesperes kiemelte a személy és hely kapcsolatának fontosságát: „ahogy Szent Ferenc életében a Porciunkula – ahol mindig töltekezhetett, ahova szívesen visszatért, hogy új lendülettel hirdethesse Isten végtelen szeretetét –, úgy Merlás Tibor számára Kaplony az a hely, ahova huszonöt év után ismét visszatért, hogy együtt adjon hálát a hívekkel Istennek, aki meghív minket, hogy szeretetének tanúi legyünk.”

Merlás Tibor prédikációjában kiemelte, hogy e nap kiemelkedő ünnep a több száz esztendős múltra visszatekintő kaplonyi közösség számára. „Számomra is megtisztelő, hogy 25 esztendő után visszatérhetek ide, ahonnan segédlelkészként papi életem elindult 1986. szeptember 1-jén. ... A pap életében meghatározó az első hely. A magam huszonöt esztendeje is belesimul abba a háromszáz esztendőbe, amelyről a mai búcsúünnepen megemlékezünk” – mondta.

„Hála Károlyi Sándor reálpolitikusi felismerésének, éppen háromszáz éve annak, hogy a falu népének élete végérvényesen egybefonódott a ferencesek életével. Ez az egybefonódás immár három esztendeje, 2008-tól ismét régi fényét hivatott kiárasztani a közösségre. A háromszáz év önmagában megállásra, visszatekintésre és hálára kötelez, hiszen csak annak a közösségnek van jövője, amely nagyon tisztán látja és vállalja útját. A visszatekintés önmagában nem elég. Fejet hajtunk a templom és a ferences rend előtt is, mert tevékenységük felbecsülhetetlen érték. E lelkiség vonásait magunkon hordozzuk, bárhol éljünk is” – hangsúlyozta Merlás Tibor.

„Egy kápolnát ünneplünk, amely kövekből, téglákból áll, amelynek falai, fundamentuma, teteje van. Ha valaki megkérdezné, hogy kinek melyik a legfontosabb épület az életetében, sokan talán ezt a templomot jelölnék meg; hiszen meghatározó helye van lelkisége kialakításában: innen indult istengyermeki életetek a keresztség szentségében, itt sajátítottátok el keresztény hit alapismereteit, itt raktátok le azokat az alapokat és pilléreket, amelyre építhettetek a múltban, itt alakítottátok ki azt az erkölcsi rendet, amely mindig mint iránytű mutatott mindannyiunk számára utat. E templom felbecsülhetetlen érték” – mondta ünnepi beszédében a szatmárnémeti Szentlélek egyházközösség ezüstmisés plébánosa.

A búcsúmise végén Kakucs Béla Szilveszter OFM plébános és házfőnök-helyettes köszönte meg mindenkinek a búcsú szervezésében és lebonyolításában nyújtott segítséget, majd Merlás Tibor ezüstmisés áldásával bocsájtotta el a híveket – írta beszámolójában Józsa János.

Magyar Kurír