Tenisz, dzsúdó, futball: sport a Vatikánban (I.)

Sőt, a hiteles keresztény élet üzenete a sporton keresztül századokon át eljutott a világba: az atléta Szent Pál tanításától egészen Don Bosco nevelési módszeréig. „Pontosan százhúsz éve, 1891-ben XIII. Leó pápa a Rerum Novarum kezdetű enciklikával beillesztette a sportot az új kommunikációs eszközök közé” – hangsúlyozza Roberto Calvigioni, aki fiával írt, Sport a Vatikánban című könyvében ismerteti a Szentszék falai között több mint egy évszázadon keresztül végzett sporttevékenységeket.

Két évvel a Rerum novarum előtt, az ifjú Achille Ratti – a későbbi XI. Piusz – az első hegymászó volt, aki 1889-ben feljutott a Monte Rosa csúcsára annak keleti oldaláról. 1890-ben megmászta a Monte Biancót: ez az út ma a via Ratti-Grasselli nevet viseli. XI. Piusz a sportot „a hűség, a bátorság, a kitartás, a határozottság és az egyetemes testvériség iskolájának nevezte”, és a sport szeretete indította arra, hogy Kolumbusz lovagjainak adományozzon egy földterületet. Az itt épült Szent Péter-oratóriumban avatták fel 1936-ban a pápa nevét viselő játékteret.

XI. Piusz nemcsak a pápaságban, hanem a sport terén is átadta a stafétát utódának, XII. Piusznak. Az Olasz sportközpont „a sportolók pápájává” választotta Pacelli pápát. A kerékpározás rajongója volt. Sosem titkolta nagyrabecsülését Gino Bartali iránt, mint versenyzőt és embert egyaránt tisztelte. Bartali hasonlóképpen szerette és tisztelte a pápát, az 1948-as Tour de France-on nyert sárga mezét neki ajándékozta. Ugyanebben az évben Pacelli a biciklisták védőszentjévé nyilvánította a Ghisallói Szűzanyát. Az ezt kihirdető szertartáson egy megdöbbentő momentumnak lehettek tanúi a résztvevők. A pápa által megáldott fáklyát stafétában vitték a versenyzők a lombard kegyhelyre. Az utolsó kettő Coppi és Bartali voltak, az örök riválisok egymás mellett, a pápa által meghirdetett különleges menetben.

Pacelli valódi tanítást fejlesztett ki a sporttal kapcsolatban, pontos, konkrét felszólalásokkal. Emlékezetes maradt az 1955. október 9-i pápai kihallgatás. A Szent Péter téren, ahol hatalmas tömeg volt, a pápa egy kosárlabdameccset is megnézett. Ezen az eseményen Pacelli kérte, hogy a szegények számára is biztosítsanak lehetőséget a sportolásra, és arra ösztönözte a sport vezetőit, hogy technikai, tudományos és lelki szempontból is legyenek felkészültek, és erősítsék meg az orvosi ellátást. Mindezen túl gyakorlati tanácsokat is adott, különbséget téve az egyszerű torna és a küzdősport között. XII. Piusz világos megbízatást adott a katolikus sportolóknak, amely sosem válik divatja múlttá: „legyenek a kereszténység kovásza a stadionokban, az utakon, a hegyekben és a tengeren.”

A XX. században a pápák legkedveltebb sportja talán a kerékpározás volt. Bartali, a kerékpárversenyző, üldözött zsidókat megmentő keresztény hívő, biciklijével XXIII. Jánoshoz is eljutott, és elámult, amikor a pápa így szólt hozzá: „Figyelj, Gino, én erős alkat vagyok, itt a Vatikánban sok kert van, van egy biciklim, de nem túl jól hajtok. Ha te segítenél...”.

Roncalli pápa bajnokok nemzedékeit segítette és kísérte lelki közelségével, kezdve az 1960-as római olimpiai bajnokokkal. 1960. augusztus 24-én összehívta a versenyzőket a Vatikánban. „Biztosak vagyunk benne – fordult hozzájuk –, hogy mindannyian példát mutattok az egészséges versenyszellemről, irigység és ellenérzés nélkül; hogy a versenyeken mindig derűről és örömről tesztek tanúbizonyságot. Legyetek szerények, ha győztök, derűsek, ha veszítetek és kitartóak a nehézségekben. Tegyetek tanúságot a nézők seregének egy ősi mondás igazságáról: ép testben ép lélek.”

Az olimpia alkalmából Rómában zajlottak a nemzetközi paraolimpiai játékok is, és Roncalli kihallgatás keretében akart találkozni a mozgássérült résztvevőkkel. Mindenkit külön-külön akart köszönteni, és egy tolószékben ülő lányhoz így szólt: „Most szeretnék Jézus lenni, és szeretném azt mondani neked, kelj fel és járj.”

(folytatjuk)

Forrás: L'Osservatore Romano, Avvenire

Magyar Kurír

(lt)