Tenisz, dzsúdó, futball: sport a Vatikánban (II.)

A kerékpározás szenvedélyére visszatérve, VI. Pálról a legismertebb, sporthoz kapcsolódó kép talán az, amikor 1974 májusában az olasz bajnokságon (Giro d’Italia) ő adta meg a rajtot. A széles látókörű pápa a sportot találkozási pontnak, a népek párbeszéde helyének jelölte meg, ahol minden ember jogait és méltóságát tiszteletben kell tartani. 1972-ben, a hidegháború és a nemzetközi politikai feszültség idején, a müncheni olimpiára küldött üzenetében azt írta, hogy a sport elősegítheti egymás jobb megértését, az igazságosságot és a békét.

Pápasága idején, 1972-ben volt az első vatikáni futballbajnokság, még ha a labdajáték Vatikánban való kezdete 1521-re nyúlik is vissza, amikor egy mérkőzésen X. Leó „tiszteletbeli néző” volt. Az első hivatalos futballmérkőzés elindítója Sergio Valci, volt focista és a Vatikán egészségügyi ellátási alapjának egykori igazgatója volt. A meccsek a felújított Szent Péter-oratóriumban zajlottak, melyet 1968 júniusában Montini pápa áldott meg. Tizenkét csapat mérte össze erejét az első bajnokságon, amelyet a L’Osservatore Romano játékosai nyertek meg.

A futballmérkőzések és eredményeik Wojtyla pápát is érdekelték, aki fiatal korában azon kívül, hogy síelt, kerékpározott, tekézett és kenuzott, a wadowicei plébánia futballcsapatában is játszott. A sportot később sem hagyta abba, és 2000-ben meghirdette a Sportolók jubileumi évét.

A futball iránti szenvedélyben Ratzinger pápa is osztozik, aki pápaságának kezdete óta számos csapatot fogadott és áldott meg kihallgatásain.

A Vatikánban ma is sok futballrajongó van. „A svájci gárdistáknak is van egy csapata – mondja Roberto Calvigioni –, melyet 1975-ben alapítottak. Nem állandó csapatról van szó, abból adódóan, hogy a gárdisták kétévente cserélődnek, visszamennek Svájcba. A játék és a bajnokságok azonban folyamatosak, a futball „megfertőzte” a szeminaristákat és a pápai egyetemek hallgatóit és a kollégiumok tagjait is. Idén március végén kezdődött, immár ötödik alkalommal a Clericus Cup.

De nem csak futball van a Vatikánban. Augusto Issopi, aki az újságokban vatikáni állampolgárként szerepelt, 1930 és 1940 között több nemzetközi versenyt nyert céllövészetből.

És hogy került a dzsúdó a Vatikánba? Az egész Pio Gaddi érdeme. A nagy bajnok még 80 évesen sem akasztotta szögre a kimonóját. Vérében volt a dzsúdó és a Vatikán is. Az apját követve ő is a Szentszék szolgálatába állt. A protokollnál és a Vatikáni Kormányzóságnál dolgozott, mely utóbbiban 1959 és 1993 között vezető beosztást töltött be. Számos érem mellett 1952-ben Párizsban bronzérmet szerzett az európai dzsúdóbajnokságon. Gaddi, a dzsúdózás mellett karatemester lett, nemzetközi bíró is volt.

Ali Agca II. János Pál ellen elkövetett merénylete után Gaddi harcművészeti tanfolyamokat indított, és képzést adott különböző vatikáni intézményeknek. A sport ily módon a pápa és a Vatikánban dolgozók testi épségének védelmét szolgálta, emellett társas együttlétet, felüdítő és pihentető tevékenységet is jelentett.

A Vatikánban a tenisz aranykora 1977-ben kezdődött, amikor felújították a kertek között elterülő pályát. 1978-ban Gian Battista Ghislandi, a Vatikáni Rádió műsorainak zenei koordinátora nyerte meg az első „barátság mérkőzést”. A fináléban a harmadik hely Peter Hasler svájci gárdistáé lett, aki 6-2-re verte meg Mons. Faustino Sainz Muñozt, a jelenlegi nagy-britanniai nunciust. Még ha amatőr játékokról volt is szó, a sajtónál mindig is nagy érdeklődést váltott ki a vatikáni sport. Az említett mérkőzés után a Corriere della Sera másnap humoros címmel közölte le a hírt: „Egy svájci gárdista megállít egy monsignore-t.”

Forrás: L’Osservatore Romano, Avvenire

Magyar Kurír

(lt)