A teológiai párbeszéd mellett közös imádságra van szükség

A Maros völgyének felső szakaszában, Maroshévíz (Toplița) közelében fekszik az a bizánci szertartású remeteség, amelyet Éliane nővér kármelita szerzetes alapított 1994-ben. A hegyek tövében álló kis fatemplom közelében faházak sorakoznak, melyekben többnyire vendégek szálltak meg. Éliane nővér évek óta egyedül él e telepen. A nem messze élő Kornél atya rendszeresen tart szertartásokat a templomban, melyre a faluból is szép számmal érkeznek. Az Éliane nővér által létrehozott Szent Illés Társaság tagjai is gyakran jönnek ide; de sokan mások is, akik imádságra vágynak.

Augusztus 2. és 6. között nagyszabású találkozót szervezett a társaság, amelynek során több monostort és szent helyet látogattak meg, amelyek Alexandru Todea érsek életéhez kötődtek. E belső-romániai zarándoklat záró eseménye volt a Todea püspök emlékére megrendezett konferencia.

A vendégek nagy száma miatt az egész település megmozdult, sok vendéget a helybeliek fogadtak be. Sokan érkeztek Franciaországból, Németországból, Ukrajnából, Magyarországról és a legtöbben Romániából. Jelen volt Alexandru Mesian lugosi püspök és Mihail Fratila bukaresti segédpüspök, Kocsis Fülöp püspök és Francois Garnier cambriai érsek, aki a konferenciát összefoglaló záróbeszédet mondta el. Az előadók között voltak görögkatolikus püspökök, ortodox papok és történészek, valamint más kutatók, professzorok is. Levélben küldött üzenetével a konferenciába bekapcsolódott Szerafim Joanta, ortodox metropolita (München) és Jean-Claude Périsset érsek, németországi nuncius is.

A konferenciát Virgil Bercea nagyváradi püspök vezette, aki Todea püspök közeli rokona is. Bevezető előadásában a vele való személyes kapcsolatáról, továbbá az ortodox-katolikus egység fontosságáról, sürgősségéről beszélt, mely a szentéletű püspöknek is szívügye volt.

Todea püspök 1990-ben így nyilatkozott: amit egyházunk elszenvedett az elnyomás alatt (Romániában 40 éven át teljesen eltörölték a görögkatolikus egyházat, amely azonban titokban mégis élt, papokat, püspököket szentelt), ezeket a szenvedéseket fölajánljuk Krisztus egyházáért, és nem kívánunk semmiféle bosszút, elégtételt. „Virágvasárnap és Nagypéntek az ember állhatatlanságának példája, szeretnénk a Krisztussal együtt viselt szenvedésből erőt meríteni, hogy ezentúl állhatatosakká válhassunk.”

Fracois Garnier francia érsek záróbeszédében kiemelte: az annyira óhajtott egység érdekében szükség van az ortodox egyház teljes gazdagságára, de éppenúgy szükség van a katolikus egyház minden értékére is. A katolikus–ortodox párbeszédből nem szabad kihagyni a görögkatolikusokat, ez súlyos tévedés volna. A teológiai párbeszéd mellett azonban még fontosabb a közös imádság megtalálása – hangsúlyozta a főpásztor.

A remeteségben megszervezett találkozón a fatemplomban nem szűnt az imádság; a zsolozsma, a szombati, vasárnapi és Urunk színváltozása ünnepének szertartásai – melyek románul, franciául és magyarul folytak – adták meg az egész találkozó lelki alapját. A találkozót az Úrszínváltozás napján románul, franciául és magyarul celebrált ünnepi szent liturgia zárta le, amelyet a romániai Mária Rádió élőben közvetített.

Hajdúdorogi Egyházmegye/Magyar Kurír