A teológus a párbeszédről: engedjük a másiknak, hogy elmondhassa, ki is ő

Dennis Gira elmondta: „Apránként, negyven év alatt – melyből nyolcat Japánban, a többit Franciaországban töltöttem – tanultam meg a gyakorlatban, hogyan is kell párbeszédet folytatni. Azt írtam meg a könyvemben, amit a legtöbb esetben nem volt időm elmondani az előadásaimon: hogy hogyan is kell egy valódi párbeszédet felépíteni, mi segíti elő a létrejöttét, és mi az, ami megnehezíti vagy egyenesen ellehetetleníti azt. A párbeszéd sürgető mivolta miatt gyakran nem szánunk időt arra, hogy magáról a párbeszédről gondolkodjunk”.

A könyv azoknak nyújt segítséget, akiknek a mindennapi életük vagy a munkájuk során szükségük van rá, hogy vallás-, illetve kultúraközi párbeszédeket folytassanak.

Dennis Gira szerint már magáról a párbeszédről is téves fogalmaink vannak. Sokan kérdezik: „Hogyan beszélgessünk, mikor annyi nézetkülönbség választ el bennünket?” Ez a hozzáállás összekeveri a párbeszédet a tárgyalással, melynek célja valamiféle konszenzus létrehozása. Pedig a párbeszédet a nézetkülönbségek nem fenyegetik, hiszen itt nem cél az, hogy egyetértés szülessen. Hogyan is gondolhatná, és kinek a nevében érezhetné felhatalmazva magát egy keresztény, buddhista, muzulmán vagy hindu, hogy engedményeket tegyen és megegyezéseket kössön a vallására vonatkozóan? A párbeszéd arra szolgál, hogy a hívők jobban megértsék mind a saját, mind a másik fél történelmét, kultúráját, vallását, és ezáltal közelebb kerüljenek egymáshoz.

Egy másik félreértés is nagyon gyakori: amikor a párbeszédet vitaként értelmezik, melynek van nyertese és vesztese, vagy szimpla beszélgetésnek, melyben mindkét fél csak felületesen vesz részt.

A szerző szerint a párbeszéd bizonyos aszkézist igényel. Ez ebben az összefüggésben nem valamiféle önsanyargatást jelent, hanem egyfajta stílust, egy gondolkodásmódot, mely figyelmet szentel a többi embernek és saját magunknak is. „A hozzáállásunknak tükröznie kell azokat az értékeket, amiket én a párbeszéd öt 'barátjának' hívok. Ezek: a tisztelet, a barátság, az alázat, a türelem és a meghallgatás. Egyszerűnek hangzik, de nagy odafigyelést igényel – mondja a szerző, hozzátéve, hogy a párbeszéd legnagyobb akadálya a félelem, mert falakat emelünk miatta. „Diákkoromban volt egy jezsuita tanárom, akitől olyan tanácsot kaptam, aminek köszönhetően mindig pozitívan tudtam megélni a találkozást olyan emberekkel is, akik másképp gondolkodnak, másképp élnek és másképp hisznek, mint én (vagy akár nem is hisznek egyáltalán). Egyszerűen csak azt mondta, hogy egy kereszténynek soha nincs joga félni a különbségektől, még akkor sem, ha ezek a különbségek esetenként számára felkavaró kérdéseket vetnek fel. Egy keresztény embernek – magyarázta nekünk – mindig tovább és tovább kell mennie az igazság keresésében. Aki azt gondolja, hogy birtokában van az igazságnak, saját magának árt: azon falak rabjává válik, melyeket saját maga épített. Ha azt hisszük, hogy az, amit Krisztusból értünk, az maga Krisztus, akkor a saját lelki fejlődésünket gátoljuk meg."

A párbeszéd sikerének akadálya lehet túlzott magabiztosság is, amely olyan veszélyt rejt magában, amit gyakran alábecsülünk. Sokszor nem is tudatosítjuk, hogy azzal a meggyőződéssel kommunikálunk, hogy „én tudom, miről beszélek”, márpedig ez a hozzáállás lehetetlenné tesz minden valódi párbeszédet. A leggyakoribb hiba, hogy azt hisszük, ismerjük a másikat, és amikor beszél, nem is halljuk meg, amit mond. Márpedig a másik ember dolga megmondani nekünk, ki is ő, és nem a miénk. Párbeszédbe kezdeni annyit jelent: készek vagyunk elfogadni, hogy a másik meg fog lepni bennünket. És jobban tesszük, ha a saját kultúránkról való tudásunkban sem bízunk meg túlságosan...

Ne azt keressük a másikban – tanácsolja Dennis Gira– , ami nekünk fontos. Általában az egyik amerikai barátom példájával szoktam ezt illusztrálni, aki, amikor Japánban járt, folyton mindenhol magas asztalt keresett. Márpedig egy japán házban ilyesmit soha nem fog találni... Ez az aranyszabály: Ne azt keresd a másikban, ami neked fontos, mert akkor soha nem fogod felfedezni azt, ami neki fontos.

* * *

Dennis Gira 1943-ban született Chicagóban. Nyolc évig tanult és élt Japánban, majd francia feleségével Franciaországban telepedett le, és 1977 óta ott is él. A távol-keleti kultúra doktora, buddhizmus és vallásközi párbeszéd szakértő. A Párizsi Katolikus Intézet Hittudományi Karának igazgatóhelyettese, és a La Croix-t is kiadó Bayard Presse újságírója volt. Jelenleg buddhizmust tanít a Párizsi Jezsuita Egyetemen, valamint a Párizsi és a Lyoni Katolikus Intézetben.

Számos könyvet írt a buddhizmusról és a vallásközi párbeszédről. Magyarul megjelent: Lótusz vagy kereszt. Egy választás indítékai. (Sarutlan Kármelita Nővérek kiadása, Magyarszék, 2004.)

Legfrissebb könyve, mellyel kapcsolatban az interjú készült: Le Dialogue à la portée de tous… (ou presque) [A párbeszédről (majdnem) mindenkinek...], Bayard, Párizs, 2012.