Tér-idő-anyag – 2005. június 8.

Mint hármasság, ez igencsak megbonthatatlannak tűnik. Az anyag, amelynek a mennyiségét sokféleképpen mérhetjük, nem tűnik végtelennek, talán ez a legegyértelműbb még a nemhívő szaktudósok részéről is. A tér és az idő végességét azonban már nehezebb hová tenni, annyira ezekhez kötődik gondolkodásunk.

De az idő és a tér végességét is az bizonyítja, hogy mérhető. A percek, órák, évezredek, centiméterek, kilométerek és fényévek egészen megszokott mértékegységek. Csak ott akadunk el, ha megkérdezzük: ezek vajon honnan indulnak? Mert mérni csak azt lehet, ami nem végtelen. Teljességgel kizárható, hogy ami végtelen, az egyszer csak engedelmeskedjen mértékegységeinknek. A szellemet nem tudjuk kilogrammokba és esztendőkbe zárni.

Az ember olyan furcsa lény, hogy tud a mérhető világról. Azaz nem vagyunk velük azonosak, nem olvadunk beléjük. Fölöttük állunk, és kívülről nézzük. Van szellemiségünk. Mértékegységeink emberiek, hogy a mérhetőt belezárhassuk, de közben valami többről is tudunk, arról, hogy van, ami vagy aki nem mérhető.

Az idő csak az örökkévalósághoz képest kap értelmet. Ha Isten nem lenne, örökkévalóság sem lenne, és akkor idő sem lenne.

Sánta János