Teremtés – 2005. augusztus 10.

Ma az ember ezt egyre kevésbé hiszi el, és eljutottunk ahhoz a merész kijelentéshez, hogy valójában az ember teremti a világot, és önmagát is, mert a világ engedelmeskedik az ember akaratának. Sőt, nemcsak a világot, hanem Istent is maga teremti meg az ember, a saját képmására. Ez utóbbi következmény azért fontos, hogy ne kelljen senkihez alkalmazkodnunk, és senki ne adjon nekünk erkölcsi alapvetést.

Megfordult tehát a világ. Csak olyankor sírunk fel, amikor túl embertelennek tapasztaljuk környezetünket. Mert egy rajtunk kívül álló Isten nélkül önmaga ellen fordul az ember, és beleveszik a hétköznapi bajokba. Istent kiiktatva menthetetlenül összeveszünk, mert nem vagyunk mindenhatóak, és egymásra szorulunk.

Isten ránk bízta a világot, hogy rendezzük tovább, amit ő megkezdett. Ebben nagyszerű eredményeink vannak, de csak az adhat nyugalmat, ha naponta megküzdünk a bűn lehúzó hatásával, és felfelé tekintünk.

Sánta János