A teremtett világ festett dicsérete

Képeit a szépség, finomság, a színek harmóniája jellemzi, s ez mind abból a szeretetből fakad, ahogy a körbeölelő tájhoz, a Balaton-felvidékhez ragaszkodik, és ahogy az ott élő embereket szívébe fogadta – mondta bevezető köszöntőjében Csizmazia Bulcsú perjeli titkár.

Somogyi Győző Munkácsy-díjas festőművész e gondolathoz csatlakozva méltatta pályatársa munkásságát. Az alkotókat gyakran aszerint értékelik, hogy helyi vagy országos, netán nemzetközi művészetet művelnek-e, ez azonban rendkívül ellentmondásos. Csak helyi kultúra létezik – mondta –úgynevezett világkultúra, világművészet nincsen. Egy ideig sikeresek lehetnek ugyan kísérleteikkel, de a hatalom megszűntével az alkotásuk is semmivé lesz. Az igazi nagy művek, nagy életművek és nagy kultúrák mindig úgy keletkeznek, ha az alkotó szilárdan megveti a lábát valahol, s mint a példabeszédbeli juhász letűzi a botját, ráteszi a kalapját, s azt mondja, hogy ez a világ az, amelyhez tartozom. Oláh Kati ugyan nem e táj szülötte, hiszen hajdúböszörményi, de második szülőföldjének választotta a Balaton-felvidéket, s festményei e tájat dicsérik. Különösen kedveli megfesteni a ködöt, a párát, amely még nyáron is igen gyakran jellemzi e tájat. Aki korán ébred, az tudja, hogy van egy jellegzetes Balaton-felvidéki köd, amely később felszáll. Ez a rózsaszínes, világoskékes pára csodálatos látvány, s ennek élménye megfogalmazást nyer számos képén. Nem kis bátorság kell ahhoz – mutatott rá Somogyi Győző – hogy a XX. és XXÍ. század fordulóján egy művész merje a táj szépségét ábrázolni, és ne akarjon különböző divatkísérletekbe, izmusokba és stílusokba keveredni. Oláh Kati erre vállalkozik, így szereti, így szolgálja választott szülőföldjét, férjével, alkotótársával Boda Balázs festőművésszel immár csaknem három évtizede.

Toldi Éva/Magyar Kurír