Teréz anya – 2009. szeptember 4.

Ahogyan kora kasztrendszerét halk szavú szívóssággal felrúgja, s viszi a betegeit a kórházba, de csak jelszerűen, hiszen nem győzik mindet, de mégis olyan lavinát indít el, hogy akaratlanul is felülírja az összes rendi statútumot, de csak annyira, amennyire Jézus ott és akkor beteljesítené a korábbi szövetséget.

Nemrégen kaptam egyik barátomtól egy képsorozatot e-mail-en India másik arca címmel. Kijózanító, de ez a szó nálam hátborzongatót jelent. Nem a Tadzs Mahal és a műremekek. Ezek nem baj, hogy megépültek, de messze többet érnek tőlük a százmilliomnyi emberi személyek, akik most még elképesztő körülmények között tengődnek.

Temetetlen halottak úsznak a folyókon. Hitük szerint azonosulnak a természettel, ebben segítenek nekik a belőlük falatozó madarak is. Aztán hát a többit elégetik, mert valami kezdetleges ÁNTSZ csak van arra is, és biztosan jó az ott lakók immunrendszere, de azért mégse a víz és a talaj felszínén menjen végig a feloszlás folyamata.

Teréz nemcsak gyógyít, ha szemléletet is változtat. Úgy gyógyít, hogy közben a jézusi magasság oda való szintjét éli, ha máshogy nem, a láb és a seb-mosás szintjén. Talán folytatják a művét, és ahogyan ma India nagyot lendült a fejlődés útján, majd biztosan lesznek, akik Krisztust már kevésbé a fáslival és fájdalomcsillapítókkal, hanem tankönyvekkel viszik közéjük.

Sánta János