Térfigyelők – Balás Béla püspök gondolatai

Megpróbálom, amit eddig nem mertem. Leírom, hogyan látom a hazát, a tüzet és a vizet, az embert és a gépet, a munkát, a nótát, meg a halált, egyszóval a világot.

Szerintem mindez, amint Szent Pál Athénban megfogalmazta (ApCsel 17,28), majd ahogy a jezsuita tudós Teilhard elnevezte, isteni miliő. A minket körülvevő mindenség túlmutat puszta létén. Fensége némán, de Keresztelő Jánosként hirdeti: utánam vagy előttem, körülöttem vagy bennem jön, aki nagyobb nálam (Mk 1,7), közel a Teremtő! A világ az érzékeny szem, a halló fül számára „üzenőfal”, része egy szellemi internetnek, vagyis teológiát hordoz. Ami létezik körülöttünk, az a Szentháromság első személyének, az Atyának nyomát viseli. Szépsége és igazsága láttán illik imádni, no persze nem az elemeket, hanem azok alkotóját. Így mondta ezt már Izajás próféta (Iz 1,3), és erről írt Pál apostol (Róm 1,21). Eddig a hittudomány zöme számunkra a legsürgetőbb igazságokkal, a megtestesüléssel és a megváltással foglalkozott. A Biblia első olvasatra előkészít Krisztusra, majd bemutatja őt és országát. Erre épül az Egyház, ezt járja körbe a liturgia, és ez így jó, de úgy érzem, az evangéliumi gazdag ifjúnak mondottak nekünk is szólnak: „valami még hiányzik” (Lk 18,22).

A művészek, a feltalálók az „elfelejtett” harmadik személynek, a Szentléleknek prófétái. A mérnökök, a kutatók a nemegyszer káromolt Atyaisten választottai. Lényegi egység van a Szentháromságon belül, és az ő „kifelé” áradó szeretete tartja össze a teremtést. Az Egyház papjai, akik a lényeget tanítják, nem féltékenykedhetnek a Világ „papjaira”, akik a részleteket megvilágítják. Jézus nem mondott el mindent (Jn 16,12), mi pedig azt a keveset is alig jegyeztük meg (Jn 20,30). Ezért a teljesség megközelítésére minden forrásra szükségünk van. A kinyilatkoztatás nem csak leírt betű. A Szűzanya tehát figyelt a pásztorokra, Jézus pedig nem engedte elhallgattatni az „idegeneket” (Mk 9,39). Eddig is tudtuk: ahol véget ér a fizika, ott kezdődik a metafizika, a pszichológia nyomában a parapszichológia settenkedik; amikor pedig az intenzív osztályon reanimál a professzor, csodát gyanít. Ezek a titkok azonban látóhatáron belüliek, immanensek. Szerepük csak annyi, mint a gondolkodás trambulinja, a következtetés startpisztolya. A titkok java ekkor és itt kezdődik.

És még valami: a látszatokkal ellentétben érlelődik a vallás új hajnala, hiszen nyomra vezet maga a világ (Róm 1,20). Igen ám, de a kereszténység nem egy „vallás” a sok közül. Az első pünkösdkor a „térfigyelőket” hazaküldték (ApCsel 1,11). Isten nem akart félrevezetni minket. Már Kopernikusz felfedezése előtt megkaptuk tőle az elirányítást az ügyben, hogy az égiek nem „fönn” laknak. Isten országa felé nem lehet utazni, az érkezik. Nem csinálni, hanem befogadni kell, nem az ág hordoz, hanem a gyökér (Róm 11,18); és a szüretnek az a törvénye, hogy a szőlőtő termi gyümölcsét (Jn 15,4). Isten előbb szeret minket, mint mi őt (1 Jn 4,19). Ezeket egy térfigyelő mind nem sejti, de aki mindent tud, azt is tudja, hogy szeretjük (Jn 21,17).

Balás Béla püspök