Térlátás – 2008. április 14.

Hazai – 2008. április 14., hétfő | 0:08

Csodálatos adomány az emberi látás. De a mögötte levő agyműködés is. Az állatok két szeme úgy helyezkedik el, hogy a körnek sokkal nagyobb darabját látják, mint mi, emberek. Mi viszont nem látunk körbe, csak síkban, de agyunk mégis térré alakítja ezt a síknak látszó külvilágot.

Nagy csoda ez, ritkán gondolunk rá. A kutatók azt mondják, azért alakult így a látásunk, mert azt embernek nem kell annyi veszéllyel számolnia, mint az állatoknak. Én ezt most úgy folytatom, hogy emiatt el is tudunk tompulni. Ha mindent síkban látunk, akkor a szellemet is anyagba zárjuk, és nem is vesszük észre, mennyire el tudjuk silányítani a világot.

Az igazi térlátást Isten adja, téren kívülről. Általa mi is láthatjuk önmagunkat, kívülről. S itt most ne a klinikai halál extrém esetére gondoljunk, hanem arra, hogy igenis megismerhetjük, szerethetjük és formálhatjuk önmagunkat. S ki mondaná erre, hogy papírlapok vagyunk? A mennyországban biztosan lesz térlátás, de túl a háromdimenzión: Isten szentháromságos erőterében ismerjük és szeretjük egymást.

Sánta János