„A természet közelében az ember felismeri igazi mértékét”

A Szentatya főpásztori szolgálatának első hónapjai után „valóban Isten gondviselő ajándékának” mondta a nyári pihenés napjait.

„Világunkban szinte szükségletünkké válik, hogy testben és lélekben felfrissüljünk. Különösen is igaz ez azokra, akik a városokban élnek, ahol a rohanás gyakran kevés teret enged a csendnek, az elmélkedésnek és a természet megnyugtató közelségének.

A vakáció olyan idő, amikor több időt szentelhetünk az imádságnak, az olvasásnak, az élet fontos dolgairól szóló elmélkedésnek, családtagjainktól, szeretteinktől körülvéve.

A vakáció egyedülálló alkalmat kínál arra is, hogy elidőzzünk a természet lenyűgöző látványa előtt: csodálatos könyv ez, amely karnyújtásnyira van mindenkitől, kicsinyektől és nagyoktól.

A természet közelében az ember felismeri igazi mértékét: felfedezi, hogy ő is teremtmény, kicsiny, ugyanakkor egyetlen, fogékony Istenre, mert belül nyitva áll a végtelen előtt. A szívében élő kérdéstől, az értelem keresésétől sürgetve az őt körülvevő világban felismeri Isten jóságának, szépségének és gondviselésének nyomát, és szinte természetszerűleg nyílik ajka dicsőítésre, imádságra, a Teremtő szépségének és jóságának tükröződését látva.”

Az Úrangyala közös elimádkozásakor „kérjük a Szűzanyát: tanítson meg minket a csend titkára, amely dicsőítéssé válik, az összeszedettség titkára, amely képessé tesz az elmélkedésre, a természetszeretet titkára, amely Isten iránti hálánkból virágzik. Így könnyebben fogadjuk majd szívünkbe az igazság fényét, s valóra válthatjuk szabadon és szeretetben élve. Így imádkozzunk” – kezdte az Úrangyala imádságát a Szentatya.

RV/MK

Kép: www.maison-musee.it