A természetjog Isten teremtő tervét tükrözi

Kitekintő – 2006. április 28., péntek | 10:44

„Isten törvénye nem kisebbíti az ember szabadságát” – Benedek pápa beszéde a Pápai Biblikus Bizottság plenáris ülésének résztvevőihez.

A Szentatya a Pápák termében csütörtökön délben köszöntötte a Pápai Biblikus Bizottság 25 tagját, évi plenáris ülésük alkalmából. Az intézetet 1902-ben alapította XIII. Leó pápa, VI. Pál pápa megreformálta, jelenleg szorosan kapcsolódik a Hittani Kongregációhoz, amelynek prefektusa a Bizottság elnöke. Mivel előzőleg a Szentatya töltötte be ezt a tisztséget, így személyesen is jól ismeri a bizottság tagjait, akiket most nagy szeretettel köszöntött.

A plenáris ülés témája, a Biblia és az erkölcs közötti kapcsolat nemcsak a hívőket érinti, hanem minden személyt, hangsúlyozta XVI. Benedek. „Az ember elsődleges vágya ugyanis a boldogság és egy tökéletesen sikeres élet. Ma sajnos sokan úgy gondolják, hogy ezt önállóan kell elérniük, akár figyelmen kívül hagyva Istent és törvényét. Mások egyenesen az értelem és a szabadság abszolút szuverenitását hirdetik az erkölcsi normák terén: ezek a normák pusztán ’emberi’ etikát képviselnek. Ennek a ’laicizált erkölcsnek’ a megalkotói azt hirdetik, hogy az ember, mint értelmes lény, nem csak képes rá, hanem egyenesen szabadon kell, hogy döntsön magatartásformái értékeiről.”

„Ez a téves meggyőződés az emberi szabadság és a mindenfajta törvény közötti állítólagos konfliktuson alapul. Valójában azonban a Teremtő szívünkbe írta a ’természeti törvényt’ mint iránytűt és életünk belső mércéjét. Éppen ezért a Szentírás, a Hagyomány és az egyházi Tanítóhivatal azt hirdetik, hogy az ember hivatása és maradéktalan önmegvalósítása nem Isten törvényének visszautasításában, hanem éppen ellenkezőleg, az új törvény szerinti életben van. Az Istentől jövő szeretet – (hiszen Deus caritas est!) – befogadásában valósíthatja meg az ember legjobban szabadságát. Isten törvénye nem kisebbíti, nem szünteti meg az emberi szabadságot, hanem éppen ellenkezőleg biztosítja és előmozdítja azt. Az erkölcsi törvény, amelyet Isten határozott meg a teremtésben, és amelyet megerősített az ószövetségi kinyilatkoztatásban, Krisztusban találja meg beteljesülését és nagyságát. Jézus Krisztus a tökéletesség útja, a tökéletes szabadság élő és személyes szintézise, az isteni akaratnak való maradéktalan engedelmességben. A Krisztussal való találkozás nem szünteti meg a tízparancsolat eredeti szerepét, hanem kibontakoztatja azt a maga teljességében. Az olyan etika, amely a kinyilatkoztatás fényében hitelesen racionális kíván lenni, a Krisztussal való találkozásban, az általa felkínált új szövetségben találja meg tökéletességét.”

„Az erkölcsi cselekvés hiteles példaképe maga a megtestesült Ige, aki saját akaratát teljesen aláveti az Atyaisten akaratának, elfogadva és beteljesítve küldetését, az ő eledele az, hogy az Atya akaratát teljesítse (vö. Jn 4,34).”

„A Jézus tanítása által felvázolt út nem kívülről ránk kényszerített norma. Jézus maga is végigmegy ezen az úton, és csak azt kéri, hogy kövessük őt. A keresztség ajándéka révén részesülhetünk életében, képessé tesz bennünket arra, hogy befogadjuk, és a gyakorlatban megvalósítsuk tanításait. Ez egyre világosabban nyilvánul meg az Újszövetség írásaiban. A tanítványokhoz való viszonya nem merül ki külső nevelésben, hanem élő kapcsolat, így nevezi őket: ’fiaim’ (Jn 13,33; 21,5), ’barátaim’ (Jn 15,14–15); ’testvéreim’ (Mt 12,50; 28,10; Jn 20,17), s hívja őket, lépjenek életközösségre vele, s fogadják hittel és örömmel az ő ’édes’ igáját, ’könnyű’ terhét (vö. Mt 11,28–30).”  

„A krisztológia által sugallt etikának mindig szem előtt kell tartania, hogy Krisztus a megtestesült Ige, aki részesévé tesz isteni életének, és kegyelmével támogat bennünket a teljes önmegvalósítás felé vezető úton. A Krisztussal való kapcsolat az ember erkölcsi tettének legmagasabb megvalósítása. Ez az emberi cselekvés közvetlenül az Isten törvényének való engedelmességen, a Krisztussal való egységen alapul, azon, hogy a hívő lelkében a Szentlélek lakozik. Nemcsak külső normák szabályozzák ezt a cselekvést, hanem abból az életet adó kapcsolatból fakad, amely a hívőket Krisztushoz és Istenhez fűzi” – zárta beszédét XVI. Benedek pápa.  

VR/Korazym.org/Magyar Kurír 

Kép: CPP/Korazym.org