
Kedves Fiatal Barátom!
Sokáig emlékezetes marad számomra a tavaly nyáron Egerben megrendezett ifjúsági találkozó, a Magyar Sydney. Lélekben most felidézem a nagyszerű katekéziseket, a közös éneklést, a sok boldog tekintetet. Talán nemcsak nekem, hanem Neked is felejthetetlen élményt jelentett, amikor a záró szentmise után a bazilika előtti téren körbeadtuk azt az óriási labdát, amely a földgolyót szimbolizálta. Jó visszagondolni erre a nagyszerű együttlétre, amely egri érseki szolgálatom eddigi legszebb napjai közé tartozik. Istennek legyen hála, Neked, Nektek pedig köszönet érte!
Most, nagyböjt időszakában, a húsvétra készülünk. Krisztus titokzatos keresztáldozata a bizonyság Isten irántunk való túláradó szeretetére. Jézus Krisztus meghalt értünk a kereszten, lemosta bűneinket, majd feltámadt, hogy nekünk is új életünk legyen. Ezzel jövőt adott az embernek és reményt gyújtott a szívében, olyan reményt, amely messze túlmutat hétköznapi reménykedéseinken, amelyek arról szólnak, hogy holnap majd biztosan jobb lesz. Szükségünk van a nagy reményre, mert látjuk, hogy kizárólag emberi lehetőségeink és anyagi javaink, a politika, a tudomány, a technika vívmányai és az anyagi javak nem elegendőek arra, hogy ilyen nagy reményt kínáljanak, amelyre viszont mindannyian vágyunk. Ezt a fajta reményt egyedül csak Isten nyújtja nekünk. Arra szól a keresztény ember hivatása a világban, hogy ennek legyen a képviselője és bátor hirdetője. Ahogy Szent Pál apostol írja tanítványának, Timóteusnak: „Bízzunk az élő Istenben!“ (1Tim 4,10) Váljon hivatásunkká az élő Istenbe vetett bizalom! Õ legyen a mi nagy reményünk!
Isten minden embert meghívott erre a nagy reménységre. De vajon világos-e mindenki számára, hogy konkrétan mire is hívta, hívja az Isten, és hogy mit is vár tőle? Könnyű-e felismerni, elfogadni az utat, melyre ő hív minket, ezzel együtt pedig meglátni életünk célját, értelmét?
Mi hát a hivatásunk?
Az idei Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat pontosan ebben szeretne segíteni minden ifjú, célját kereső léleknek. Ezért szeretettel meghívlak ezekre a napokra, hogy a tavalyi Magyar Sydney után ismét találkozzunk, július 15. és 19. között – ezúttal Egerszalókon. Éljük át újra az együttlét örömét fiatalosan, vidáman, Jézusra figyelve, és fedezzük fel Õt mint életünk nagy reményét!
A találkozóra való jelentkezés hasonló formában történik majd, mint tavaly, a Magyar Sydney-n. Figyelmedbe ajánlom a találkozó internetes oldalát (www.szalokitalalkozok.hu), amelyen tájékozódni tudsz az aktuális tudnivalókról.
Isten áldjon! Találkozzunk Egerszalókon!
Eger, 2009. március 15.
Ternyák Csaba
egri érsek