…Ternyák Csaba egri érseket a beiktatása óta eltelt idő tapasztalatairól

– Érsek urat láttuk a Lelkipásztori Napokon, s a hírekből úgy látszik, hogy aktívan igyekszik jelen lenni más, Egerben rendezett különböző (kateketikai, lelkipásztori, papképzésről szóló) konferenciákon is. Vannak, akik elméleti dolognak, akár időfecsérlésnek is tartják a konferencia-jellegű összejöveteleket. Ön miben látja ezeknek a tanácskozásoknak a fontosságát, értékét – hiszen jelenlétével azt is kifejezi, hogy ezek fontosak?
– Ezek a tematikus konferenciák lehetőséget nyújtanak a résztvevőknek, hogy egy témakörben jobban elmélyedjenek, és a különféle előadások meghallgatása révén olyan információkhoz jussanak, amelyeket saját szokásos körükben nem kapnának meg. Ma annyira kitágult a világ, hogy képtelenek vagyunk mindent elolvasni, amit szeretnénk. Amikor azonban kollégák vagy szakértő professzorok előadásait hallgatjuk, szavaikban kikristályosodik mindaz az ismeretanyag, amelyet ők olvasmányaikból magukba szívtak. Ezért az ilyen konferenciák mindenki számára fontosak lehetnek, aki az adott téma iránt érdeklődik. Ami az én személyes részvételemet illeti, valóban arra törekszem, hogy amikor csak tudok, bekapcsolódjak ezekbe a programokba. Persze azt is meg kell vallanom, hogy nálam van még egy további szempont is, mégpedig az, hogy ezáltal is jobban megismerjem a mai magyar viszonyokat. Hosszú távollétem alatt ugyanis többet változott a magyar társadalom, benne híveink élete, mint korábban gondoltam. Valahogy több szomorúságot érzékelek, ugyanakkor kevesebb örömet és jövőbe vetett bizalmat, mint tíz évvel ezelőtt.

– Hazánk legnagyobb kiterjedésű, a hívek száma alapján pedig a második legnagyobb egyházmegye élén áll. A beiktatása óta eltelt fél év alatt mennyire sikerült megismernie egyházmegyéjét?
– Az egyházmegyém megismerése, ahogy már utaltam rá, szorosan összefügg az ország mai helyzetének a megismerésével, bár kétségtelenül figyelmem középpontjában saját egyházmegyém áll. Számos plébániát felkerestem már, találkoztam a hívekkel, és ha tehetem, mindig eleget teszek a különböző meghívásoknak. Persze tudom, hogy még csak az elején tartok, és évekbe fog kerülni, hogy minden plébániára eljussak, ugyanakkor legtöbb iskolánkban már megfordultam. Az általános kép kialakításán túl azt tartom a legfontosabbnak, hogy az egyházmegye papságát megismerjem, hiszen ők az első számú munkatársaim. Ábécésorrendben fogtam hozzá az ismerkedéshez, és 40-50 perces beszélgetéseket kezdeményezek az atyákkal. Az ismerkedés időszaka itt is még egy jó darabig el fog tartani, de azért minden nappal sikerül egy kicsit előrelépni.

– Beiktatásakor sokan kérdezték, milyen tervei vannak. Azt felelte, még korai erre válaszolni, de lényegesnek tartja a közösségi szellemet és az új missziós lelkületet, és nagy hangsúlyt kíván helyezni a hivatásgondozásra a lelkipásztorkodásban. Ez utóbbit milyen eszközökkel lehet elérni? Milyen tervei vannak? Az Egri Főegyházmegyében milyen a papi utánpótlás helyzete?
– Ami a hangsúlyokat illeti, valóban a hivatásgondozás az egyik legfontosabb feladatunk, hiszen gondjaink is főként e területen jelentkeznek. A papi utánpótlás helyzete jelenleg mélyponton van az egyházmegyében. Összesen tíz kispapunk van, és egy ekkora egyházmegyében ez a szám rendkívül alacsony. A hivatások kialakulásában azonban sok előfeltételre van szükség. Több területen is előre kell lépnünk. A legfontosabb azt tudatosítanunk, hogy a hivatás Istentől jön, az ő ajándéka. Sokkal többet kell imádkoznunk, kérni az aratás urát, hogy küldjön munkásokat aratásába. Szükség van hozzá az Istenbe vetett őszinte hitre, Isten és a fiatal együttműködésére, nyitott lélekre és halló fülre. No és persze nagy bátorság kell az „igen” kimondására és mindennapi hűséges megerősítésére egy egész életen át. A fentieket szem előtt tartva akarjuk megújítani ifjúsági munkánkat és a minisztránsokkal való foglalkozást. Nagyon fontos tényező a család és a közösség szerepe, és sajnos gyakran közösségeink és családjaink nem eléggé nyitottak a hivatásokra. Olykor még a leghűségesebb családokban is hiányzik ez a fogékonyság.

Terveimről annyit szeretnék elmondani, hogy azok fokozatosan érlelődnek, mondhatnám egyenes arányban azzal, ahogyan kezdem megismerni az egyházmegyét. Azért fontos a fokozatosság és a türelem, mert az egyház hajója és kormánya bonyolult rendszer. Nem szerencsés addig irányváltoztatásokat bevezetni, amíg a kormányos nem lát tisztán. Benne kell élni, vele együtt kell lélegezni, hogy az ember biztos kézzel tudjon a kormánykerékhez nyúlni.

– A tavaly nyár óta eltelt idő alatt az egyházmegyét érintő ügyek során felfedezett-e újdonságokat, nem várt dolgokat, érte-e kellemes meglepetés?
– Természetesen nap mint nap új meglepetések érnek. Köztük vannak olyanok, amelyek örömmel töltenek el, ezzel párhuzamosan azonban nem ritkán tapasztalom a fáradtság és a türelmetlenség jeleit is, mind híveink, mind papjaink részéről. Szívesen gondolok vissza ugyanakkor a meglátogatott egyházközségekben tapasztalt lendületre, és néhány találkozóra, ahol például olyan roma hívekkel találkoztam, akiknek lelkesedése és öröme frenetikus hatással volt az egész közösségre. Papjaim között többször is találkoztam a hűség és az engedelmesség szinte hősies megnyilvánulásaival, amelyek a jövőbe vetett hitre biztatnak.

– A Papi Kongregáció titkáraként szívügyévé vált a papság helyzete, beiktatásakor hangsúlyosan kifejezte, hogy szoros együttműködésben kíván dolgozni papjaival. Hogyan képzeli el egy püspök és papjai viszonyát a II. Vatikáni Zsinat szellemében?
– Ha a Zsinatról van szó, szívesebben hivatkozom a zsinati dokumentumokra, mint a zsinati szellemére. Ez utóbbi ugyanis könnyen olyan tévútra vezethet, mintha a Zsinat még ma is tartana, holott már 1965-ben lezárult. A Papi Szolgálatról szóló zsinati dekrétum és a Püspökök pásztori szolgálatáról szóló dekrétum is sokat foglalkozik egész konkrétan ezzel a témával. Ezek a dokumentumok arról tanítanak, hogy a püspök és a papok kapcsolatát a kölcsönös szereteten túl lényegében három szóval lehetne jellemezni: atya, testvér, barát. Az a jó, ha a püspöknek sikerül ezen a módon együttműködnie papjaival, akikre mint nélkülözhetetlen segítőkre és tanácsadókra számíthat Isten népe tanításának, megszentelésének és lelkipásztori vezetésének szolgálatában. Ez az, amire törekszem, és tudom, hogy a siker egy része rajtam múlik.

– Január 20-án Miskolcon megnyitotta a Biblia évét az Egri Főegyházmegyében. Felhívást intézett a papokhoz, hogy a templomokban jól látható helyre tegyék ki a Bibliát, szervezzenek saját programokat. Egyházmegyei szinten hogyan, milyen rendezvényekkel kapcsolódik be az Egri Főegyházmegye a Biblia évébe?
– A Biblia éve az egész egyháznak szól, papoknak és híveknek egyaránt. A papság számára rekollekciókat, továbbképző előadásokat szervezünk, a híveknek bibliaórákat, előadásokat. Célunk az, hogy minél több ember kézbe vegye és olvassa a Szentírást. Valamiképpen az egész év programjait áthatja a Bibliára irányított különleges figyelem. Nagy kiterjedésű egyházmegyénk adottságai miatt nem annyira az egri központi rendezvényeken lesz a hangsúly, hanem sokkal inkább a helyi kezdeményezéseken. Ezekben nagyon számítok paptestvéreim kreativitására. Mindenesetre Egerben elsősorban előadások, bibliaórák lesznek, ezenkívül az Egyházmegyei Könyvtár legrégibb bibliáiból a Líceum kápolnájában egy nagy bibliakiállítást nyitunk meg április 5-én. Április 12-én Mezőkövesden kórustalálkozó lesz, április 19-én pedig egy egyházmegyei minisztránstalálkozót tartunk a Bazilikában. Ezek a rendezvények mind a Biblia éve jegyében zajlanak.

– Júliusban, a Sydney-ben megrendezendő Ifjúsági Világtalálkozóval egyszerre, Eger ad otthont egy országos katolikus ifjúsági találkozónak. Milyen jelentősége van ennek a város, az egyházmegye és az érsek számára? Hogyan készülnek rá?
– A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése értelmében a magyar fiatalok számára Egerben rendezzük meg a „Magyar Sydney“-t. Ez az elegáns, kicsit humoros és persze nagyképű elnevezésű rendezvény Egert néhány napra kétségtelenül a magyar katolikus fiatalok fővárosává teszi, azon túl, hogy a hétköznapokban is fontos ifjúsági központ vagyunk, hiszen a szeminárium és a késői hivatások szemináriuma mellett itt van a Líceumban az Eszterházy Károly Főiskola, számos egyházi iskola, középiskola és kollégium. Eger mint történelmi város, egyébként is nagyon attraktív, július 17. és 20. között pedig 3000 fiatalt várunk az említett találkozóra. Elmarad azonban a szokásos Egerszalóki Ifjúsági Találkozó, mert minden energiánkat erre a rendezvényre összpontosítjuk. Azt hiszem, Eger városának és egyházmegyénknek nagyon nagy lehetőség lesz ez, hiszen míg mások sokat utaznak, hogy részt vehessenek ezen a programon, a mi fiataljainknak mindez itt lesz egy karnyújtásnyira. Remélem, hogy közülük is sokan élnek majd vele. A készületek már nagy lendülettel folynak. Megszülettek a legfőbb döntések a programok, a helyszínek, az időpontok és a szálláshelyek tekintetében. A találkozóra minden magyar fiatalt szeretettel hívunk és várunk.

Horánszky Anna/Magyar Kurír