Ternyák Csaba érsek szentbeszéde a Magyar Sydney nyitó szentmiséjén

Kedves Barátaim!

Nem sokkal Ausztráliába érkezése előtt a pápa üzenetet küldött az Ifjúsági Világtalálkozó résztvevőinek. Szavai nekünk is szólnak: „Sok fiatal számára hiányzik ma a remény. Megzavarodnak a felmerülő kérdések láttán, amelyek egyre sürgetőbben jelentkeznek egy olyan világban, amely összezavarja őket, és gyakran bizonytalanok, hogy hová forduljanak a válaszokért. Látják a szegénységet, az igazságtalanságot és válaszokat szeretnének találni. Kihívást jelentenek számukra azoknak az érvei, akik, tagadják Isten létezését és nem tudják, hogyan válaszoljanak. Látják az emberi kapzsiság okozta súlyos károkat a természeti környezeten és azért küzdenek, hogy megtalálják annak a módját, hogy nagyobb harmóniában éljenek a természettel és másokkal. Hol kereshetjük a válaszokat? A Szentlélek irányít bennünket arra az útra, amely az életre, a szeretetre és az igazságra vezet. A Szentlélek irányít bennünket Jézus Krisztus felé. Van egy mondás, amelyet Szent Ágostonnak tulajdonítanak: ‘Ha fiatal akarsz maradni, keresd Krisztust’. Benne találunk ugyanis választ kérdéseinkre és benne találjuk meg azokat a célokat, amelyekért valóban érdemes élni, és benne találjuk meg az erőt, hogy folytassuk az utat, amellyel egy jobb világ születéséhez járulunk hozzá.“

Ha át akarjuk alakítani a világot, ha egy jobb világ születéséhez akarunk hozzájárulni, akkor magunkon kell kezdenünk az átalakulást. Meg kell állapítanunk, hogy egyedül képtelenek vagyunk erre. A mai evangélium szavai szerint azonban „erő tölt el bennünket a magasságból“. Az Úr arról beszél a mai evangéliumban, hogy kiárasztja tanítványaira Atyja ígéretét. Ez a magasságból jövő erő nem más, mint a Lélek ajándéka, ami nem valamiféle mágikus erő, hanem a feltámadt Úr állandó jelenléte Szentlelke révén.

Az Ifjúsági Világtalálkozó mai témája így szól: „Arra kaptunk meghívást, hogy a Szentlélekben éljünk.“ Ezt hallva azonnal kérdések fogalmazódnak meg bennünk: Mit jelent a Szentlélekben élni? Hogyan élhetünk a Szentlélekben? Sőt eszünkbe jut az első keresztények bennünket talán megmosolyogtató kérdése. Amikor Szent Pál apostol Efezusban néhány tanítványra akadt, megkérdezte tőlük: „Megkaptátok a Szentlelket, amikor hívők lettetek?“ „Nem is hallottuk, hogy van Szentlélek“ – felelték. Amikor kiderült róluk, hogy csak János keresztségében részesültek, Pál megkeresztelte őket és leszállt rájuk a Szentlélek.

Mi már hallottunk róla, hogy van Szentlélek, sőt a keresztségben és a bérmálásban részesültünk is benne. Mégis szükségünk van arra, hogy felszítsuk magukban ezt az erőt, és hogy tudatosan együttműködjünk vele.

„Arra kaptunk meghívást, hogy a Szentlélekben éljünk.“ A Szentlélekben élni azt jelenti, hogy tudjuk, életünket nem a sors, nem a vak végzet irányítja. Személyes létünket maga Isten akarta, aki életünknek célt adott. Ezért életünk nem egyszerűen véletlen események egymásutánja. Mivel szabad akarattal rendelkezünk, ezért keressük az igazságot, a szépet és a jót. Amilyen mértékben aztán megtaláljuk, olyan mértékben örömet és boldogságot lelünk. Sajnos ma sokan vannak olyanok, akik tévutakon keresik a boldogságot. Ti ne engedjétek magatokat elcsábítani az élvezetek, a közömbösség, vagy a fogyasztói társadalom kínálatától, amelyben az ember egyszerű fogyasztóvá válik.

Az ember sokkal több ennél, és Krisztus sokkal többet kínál is neki. Õ ugyanis az Út, az Igazság és az Élet. A keresztség szentségében indultunk el ezen az úton, amely az Egyházban való élet révén az igazsághoz vezet. Erre kaptunk meghívást a keresztségben. Ekkor lettünk Isten fogadott gyermekei, aki a keresztségben adoptált bennünket, ekkor öltöttük magunkra Krisztust és lettünk a Szentlélek templomai. Mindezt a Lélek művelte velünk és bennünk. Fedezzük fel tehát újra és becsüljük meg a keresztségben kapott hivatásunkat, amelyben új teremtményekké lettünk. A Szentatya írja a Világtalálkozóra írt üzenetében: „Annak, aki részesült a keresztségben és a bérmálásban, nem szabad elfelejtenie, hogy a „Szentlélek templomává” vált: Isten lakik benne. Mindig tudatában kell lennie ennek, és törekednie arra, hogy ez a kincs az életszentség gyümölcseit hozza benne!”

Sok mai ember úgy érzi, hogy nincs szüksége Istenre ahhoz, hogy boldog legyen, hogy egy jobb világot teremtsen. Nincs szükség Istenre, mert magunk is mindent meg tudunk tenni. Mégis azt látjuk, hogy ennek ellenére a vallás mindig jelen van a világban, és mindig jelen is lesz, mert Krisztus ott van az ember szívében. A vallás ugyanis erőt képvisel. A hit mindig jelen volt az emberiség életében és jelen van ma is. Vannak olyan történelmi helyzetek, amikor belátjuk, hogy szükségünk van Istenre, mert tudásunk töredékes, mert a betegség, a halál, a környezeti ártalmak, az emberi kapcsolatok bonyolultsága, a hűtlenség és a bűn következményei mindig ott vannak, és a gondolkodó ember rájön, hogy a világ várja Isten fiainak kinyilvánulását, hogy új teremtésre szorul.

Bár sok mindent megtehetünk, de az előbb felsorolt egzisztenciális problémáinkra nem kínál megoldást sem a technika, sem a tudomány, sem a pénz. Nem tudjuk szabályozni az éghajlatot sem, sőt úgy tűnik, hogy éppen az emberi tevékenység folytán fennáll az a veszély, hogy felborul az ökológiai egyensúly. Szükségünk van a föld és a víz adományára. Szükségünk van a Teremtőre. A Teremtőre, aki megjelenik a teremtett világban, amelyben felfedezhetjük az ő arcát. Felfedezhetjük felelősségünket a Teremtővel és a teremtett világgal szemben, amelyet ő ránkbízott. Fontos, hogy olyan életstílust alakítsunk ki, amely segít abban, jó megoldásokat találjunk. Ezért fel kell ébresztni a lelkiismeret szavát, hogy ezeket a problémákat a saját körünkben próbáljuk megelőzni.

A Szentlélek tesz bennünket Krisztus tanuivá. A Szentlélek, aki különféle módokon működik, jelen már a teremtésben, hiszen Teremtő Lélek ő, aki áthatja a világot. A Szentlélek ugyanakkor a Szentírás sugalmazója is. Olvasása révén tehát a Szentlélekkel haladhatunk együtt útunkon. Különösen is aktuális tudatosítanunk ezt az idei Biblia évében.

A Lélekkel együttműködni, a Lélekben élni, azt jelenti, hogy már most Isten törvényei szerint, új emberként, az új teremtés polgáraiként élünk. A Lélek ugyanis különösen is jelen van az új teremtésben, amikor az anyagvilág is megdicsőül és Krisztus feltámadt testének tulajdonságait veszi magára. A Szentlélkekben élni azt jelenti, hogy Isten ereje tölt el bennünket a magasságból. Szívünk mélyén érezzük, eszünkkel belátjuk, hogy itt ragyog az igazság, amelyet az Egyház a világ elé tár, hol fényesebben, hol homályosabban, tagjai gyengesége és bűnei miatt. De még a bűnök és a mulasztások sara sem tudja elsötétíteni ezt a ragyogást. A Lélekben élni azt jelenti, hogy ellenszélben vitorlázunk, mint a tanítványok a tavon. Amikor pedig féltek, hogy elvesznek, felébresztik az alvó Jézust. Amikor ellenszélben vagyunk, amikor úgy érezzük, hogy a hazugságok árja elsorodja az igazság halk szavát, mi is azt tapasztaljuk, hogy a Mester alszik. Ilyenkor mi is ébresztgetjük az Urat: „Kelj fel, mert elveszünk!“ Amikor pedig felkel, akkor erő tölt el bennünket a magasságból és a szentpáli „tudom kinek hittem“ biztonsága az ő békéjével árasztja el a lelkünket.

A Szentlélek, aki az Atyától és a Fiútól származik, Õ vezet el bennünket a Krisztussal való közösségre, ő mutatkozik meg Szent Pál szerint a karizmákban, és azokban a váratlan adományokban, amelyek minden időben változhatnak és új erőt adnak az Egyháznak. A Szentlélek működésének ez a találékony gazdagsága arra indít bennünket, hogy keressük és fedezzük fel magunkban, egymásban és a világban azokat az egyedi adományokat, amelyeket a Lélek oszt kinek-kinek tetszése szerint.

Kedves Barátaim! Volt idő a történelem során, amikor Eger védte az országot… Ma sokan úgy tekintünk rátok, fiatalokra, mint akik a magyar egyház reménysége vagytok. Vegyetek példát az egri várvédők bátorságából és hősiességéből. Egyházközségeitekben gyakran talán a magányosság érzése keríthet hatalmába benneteket, mivel kevesen vagytok fiatalok a templomban, és azt látjátok mennyire kicsike az a maroknyi közösség, amely Isten arcát keresi, és amely nyitott a Szentlélek sugallataira. Gondoljatok az egri bátor harcosokra, akik a végeken küzdöttek. Néha az Egyház is olyan képet mutat, mint egy ostromlott vár, amelyben a védők megfáradtak. Ugyanakkor az Egyház elvárásokat támaszt, ezért sokan elmennek, mert szeretnének kötöttségek nélkül, szabadon élni. Pontosan úgy, mint az első tanítványok esetében. Amikor Jézus az eukarisztiáról beszélt nekik, azt mondták kemény beszéd ez, és utána már nem tartottak vele. Jézus ekkor megkérdezte tanítványait: „ti is el akartok menni?“ Õk azonban azt válaszolták: „Uram hová mennénk? Nálad vannak az örök élet igéi.“ Ti akik eljöttetek Egerbe, tudom, hogy képesek vagytok áldozatot is hozni hitetekért. Joggal tekintek tehát rátok úgy, mint akik már válaszoltatok a Mesternek: Uram, hová mennénk, az örök élet igéi nálad vannak. Ti vagytok a magyar egyház ifjúsága, ti vagytok egyházunk jövője!

Ámen