A testvéri figyelmeztetés – 2010. augusztus 2.

Hazai – 2010. augusztus 2., hétfő | 7:30

Az egyik legnehezebb krisztusi szabály a testvéri figyelmeztetés, legalább olyan nehéz, mint az ellenségszeretet. Szokták mondani, hogy egy gyermek még alakítható, de egy felnőttet már nem lehet megváltoztatni.

Ezzel szemben Jézus azt mondja, hogy bizonyos helyzetekben igenis szólnunk kell embertársunknak, hogy magatartásán változtasson. Természetesen nem lehet ajtóstul törnünk a másik ember lelkivilágára, mindannyian érzékenyek vagyunk, és tisztelnünk kell a másik lelkének mélységét. Kialakulhatnak azonban olyan szokásaink, amelyek károsak, s magunktól nem vesszük észre.

Jól jön ilyenkor, ha valaki őszintén mer szólni. Ha abból indulunk ki, hogy egy gyermek még alakítható, akkor Krisztus tanítása még logikus is, hiszen Isten gyermekei vagyunk, felnőtt korban is, tehát alakíthatóak vagyunk. Az az ember válik öreggé, aki már nem tud és nem is akar változni. Azt kell mondanunk, hogy ez nem feltétlenül életkor kérdése.

A fiatalok között is vannak igen öregek, és az idősek között is vannak igen fiatalos lelkületűek. A lényeg, hogy soha ne adjuk fel a változás reményét, se magunkban, se másokban. Akit figyelmeztetnek, ott még van esélye a változásnak, akit már nem érdemes figyelmeztetni sem, az nagyon veszélyes helyzetbe kerül. Éljünk úgy, hogy merjenek figyelmeztetni bennünket gyengeségeinkre, és mi is merjünk másokat figyelmeztetni.

Sánta János