Théo – kötőjel vallás és kultúra között

A mű nem mindennapi kiadói teljesítményt takar: 1.500 oldal, 40 szerző, ugyanennyi lektor, és több mint 20 éves múlt, három kiadással, a legutóbbi ez év októberében jelent meg. „A Théo, mely műfajában egyedülálló Európában, egy hiány felismeréséből született” – mondja egyik elindítója, Michel Dubost, Évry-Corbeil-Essonnes püspöke. – „A keresztény élet ismerete egyre szűkebb körre jellemző. Márpedig Franciaországban mindannyian keresztény kultúrában élünk. Ezért úgy ítéltük, hogy szükség van egy eszközre, amely jó értelemben véve népszerűsíti ezt a kultúrát, és segíti annak elemeit felismerni, illetve megérteni.”

Az ötlet először 1976-ban merült fel a két, akkor még fiatal papban, Michel Dubost-ban és Stanislas Lalanne-ban, aki azóta Coutances püspöke. Az első kiadás 10 éves munka után, 1989-ben jelent meg. Nagy volt a kihívás, hiszen mélységében, nagy pontossággal és a teljességre törekedve közelítették meg a témát, és igyekeztek összeszedni mindent, ami a katolicizmust katolicizmussá teszi, külön hangsúlyt fektetve a francia jellegzetességekre.

És bár a szerzők nem rejtik véka alá, hogy a katolikus egyház tagjai, ügyeltek rá, hogy a lexikon általános érvényű legyen, és ne csak róluk szóljon. A Théo nem apologetikus mű, sem nem katekizmus, és célja nem a hitre térítés, hanem hogy olyan könyv legyen, amely bemutatja és népszerűsíti a keresztény kultúrkört. A neve, Théo pedig a Theophilos görög keresztnévből származik, melynek jelentése: Isten barátja. A szerzők tervei szerint a mű a későbbiekben az internetre is felkerül majd – írja a La Croix.

Magyar Kurír