Thomas Esposito OCist: A tűz levelei

Albino Luciani bíboros I. János Pál néven mindössze 33 napot ült Szent Péter trónján. Ő is írt leveleket elhunyt emberekhez. Esposito atya számára jó volt olvasni, hogy az egykori pápa szemében „… a világ nem az, amitől menekülni kell. Biztos, hogy rettenetes ördögei és bajai vannak, de a keresztények egyedülálló feladata felajánlani a világnak azokat az ajándékokat, melyeket Krisztustól kaptak.” Napjainkban a kereszténység a legüldözöttebb embercsoport a világon, a keresztény hit és erkölcs folyamatosan visszaszorulóban van Európa legtöbb országában és Amerikában is. Mindez szomorúságra ad okot, ám I. János Pál tudta: „A remény a lelkekben él, amíg Krisztus fénye gyertyáról gyertyára száll, azoknak, akik képesek ezt látni.”

Levelet intézett Thomas Esposito Endrédy Vendel egykori ciszterci apáthoz, aki az ötvenes években több évet töltött el a kommunisták börtönében, megkínozták, megalázták. A levélíró nem reméli, hogy utánozni tudná az ő bátorságát, de elhatározta, hogy imái segítségével „a nemes atya” lelki gyermekéhez méltóan fog élni. „Lángra akarom gyújtani és megvilágítani mindazokat, akik Krisztus világosságát keresik nálam, és ezért munkálkodom.” Az isteni gondviselés megértéséhez a ciszterci apát 1949-ben írt levele nyújtott megoldást, melyben azt írta: „… minden embernek meg kell járnia a maga útját, akármilyen nehéznek látszik is, és nem kell félnie semmitől, míg Isten akarata szerint jár”.

Minden idők egyik legnagyobb és legtüneményesebb színésznőjéhez, Audrey Hepburnhoz írt levelében a szerző kiemeli természetes szépségét és előkelőségét. Ma azonban a reklámok arról szólnak, hogy a férfi és nő közötti kapcsolat célja nem a szerelem vagy a boldogság, hanem kizárólag a szex. Esposito atya szerint „a puszta kéjvágy kiirtja a szerelmet ébresztő bolondozást és örömet, mert érzéketlenné tesz minden más érzés iránt. Hogyan maradhat tartós az a kapcsolat, amely csupán brutális kéjvágyra épül?” Egyúttal felidézi a Római vakáció című filmet, amelyben Audrey Hepburn és Gregory Peck nagyszerű párost alkottak, és rövid románcukban olyan tisztaság és olyan sok nevetés van, amit egyre nehezebb meglelni a mai kapcsolatokban, a film világában ugyanúgy, mint a valóságban.

A holland Harmenszoon van Rijn Rembrandt egyike volt a világ valaha élt legnagyobb festőművészeinek. Hozzá intézett levelében Thomas Esposito elemzi Simeon a templomban című festményét, amely Lukács története alapján (2,22–39) készült, és amelyet második felesége és legfiatalabb gyermeke halála után, lelkileg összetört magányban fejezett be. A levélíró szerint: azzal, hogy Rembrandt megfestette a képet, közvetetten sikerült közreműködnie a Teremtés munkájában, amit Isten elkezdett és Krisztusban tett tökéletessé. A karácsonyi történet lényegét ragadta meg. „Emlékeztet minket a mélységekre, ahová Isten lehajol irántunk való szeretetéből. Azokat, akik a porban és a halál árnyékában élnek, és képtelenek kiszabadítani magukat a sárból, az Élet maga nem fél megtalálni és kihúzni onnan.”

Levelet írt a ciszterci szerzetes pap az egyik legnépszerűbb kortárs brit rockegyüttesnek, a Coldplay-nek is, kiemelve, hogy dalszövegeik életről, halálról, Istenről szólnak. Ennek kapcsán Esposito atya emlékeztet rá, hogy a francia forradalom óta Európa politikai és szellemi elitje egyre radikálisabban törekszik arra, hogy „megvédje Európát a kereszténység fenyegető veszélye ellen, megkísérelték a keresztény erényeket keresztény tartalmuktól megfosztani és ellátni új, pusztán szekuláris értelemmel.” A kérdés világos: valóban sikerülhet-e nekik elűzni a kontinensről az európai kultúrát inspiráló keresztény hitet és keresztény Istent?” A levélíró emlékeztet rá: ezt a kérdést nem most tették fel először, az eredeti és a témában legtekintélyesebb forrás: „Amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). A Coldplay dalszövegei eszünkbe juttatják, hogy Krisztus szeretete elárasztja minden szeretetkapcsolatunkat, „megvéd az enyészettől, megtisztít minden önzéstől és halandóságtól. Ez a szeretet készteti az embereket arra, hogy Krisztusnak adják életüket, de nem úgy, hogy elmenekülnek a világ elől. Emlékeztetik a világot, hogy a csak magunknak való élet értelmetlen és szerencsétlen, míg a Krisztusnak adott élet igazi szeretetet és örömöt hoz, most és mindenkor.”

Thomas Esposito atya leveleiből egyértelmű: szilárdan hisz abban, hogy minden élményünket, élőkről és halottakról egyaránt, Krisztus fényében fedezhetjük fel. Mint a Logosz vagy az Ige, ami minden szónak értelmet ad, ugyanígy, Krisztus is minden ötletben és gondolatban jelen van, bármilyen bonyolult legyen is az. Ezért az evangélium hitelessége az emberiség békés jövőjébe vetett, múlhatatlan reményt hordozza.

Thomas Esposito OCist: A tűz levelei
Éghajlat Kiadó, 2017

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír