Thomas Rosica püspök nyilatkozata a Vatikáni Rádiónak

Toronto: Thomas Rosica, az Ifjúsági Világtalálkozó kanadai püspök felelőse vasárnap reggel interjút adott Pietro Coccónak, a Vatikáni Rádió kiküldött tudósítójának. A főpásztor szavaiból elégedettség érződött: immár beérni látszanak a gyümölcsei annak a közel kétéves munkának, amely nem volt híján nehézségeknek és feszültségeknek sem, különösen az elmúlt évben. A szeptember 11-ei tragikus események, az afganisztáni háború, és a pedofil-botrány nehéz napjai, melyek megrázták az egész észak-amerikai egyházat, sötét légkört teremtettek, amely most kezd kitisztulni, éppen az itt, Torontóban jelenlévő fiataloknak hatására, akikből hit és öröm árad. A sötétség után most újra remény születik. Még a tömegtájékoztatási eszközök is megéreztek valamit ebből. A média emberei is érzékelték, hogy az Ifjúsági Világtalálkozó valami újdonságot hordoz ebben az értelemben. Az a rendkívüli figyelem, amelyet az előkészületeknek, most pedig az eseményeknek szenteltek, illetve szentelnek, minden várakozást felülmúló.
A püspökökkel való kapcsolatról Rosica atya elmondta: sohasem gondolta volna, hogy egy ilyen ragályos életöröm hatja majd át a várost, hiszen „nekünk van szükségünk arra a jóságra és örömre, amelyet azok a fiatalok hordoznak, akiket befogadunk. Ez pedig nagyban hozzájárul a püspökök és a fiatalok egymáshoz való közeledéséhez is.”
Ami a résztvevők számát illeti, a legfrissebb értesülések szerint 40-ezren várhatók szerte a világból, ezen kívül csak az Egyesült Államokból több mint 55 ezren jelezték érkezésüket, amelyhez még hozzá kell számítani kb. 40 ezer főt Kanada minden részéből. Ezek azonban csak a hivatalosan bejelentett számok. Számítani kell arra is, hogy saját autóikkal a közeli észak-amerikai egyházmegyékből még számos résztvevő érkezik majd előzetes bejelentés nélkül, hogy csak néhány órára, egyetlen napra is csatlakozzon a találkozó programjához. Kétszáz fiatalt még Kubából is kiengedtek. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a szervezők külön levélben fordultak Fidel Castro kubai elnökhöz, azt kérve tőle, hogy engedélyezze a fiatalok torontói részvételét. Rosica püspök együtt érez azokkal a latin-amerikai fiatalokkal, akiknek országai súlyos gazdasági problémákkal küszködnek, és emiatt nem tudnak nagy számban részt venni a találkozón. Ugyanakkor a főpásztor leszögezte: „Egyáltalán nem arról van szó, hogy új Guiness-rekordot állítsunk fel. A világtalálkozót nem lehet számokból megítélni. Azért vagyunk itt, hogy egy lelkigyakorlaton vegyünk részt, azért, hogy egy új világlátás érlelődjön közöttünk, amelyet Jézus Krisztus határoz meg, azért vagyunk itt, hogy segítsünk felépíteni egy olyan világot, amely egyre emberibb és civilizáltabb. Az a tény, hogy 250 ezer fiatal találkozik Torontóban, már önmagában is rekordnak számít.”
Rosica püspök a kanadai egyházat illetően azt várja a találkozótól, hogy mindenekelőtt legyen annak tanúságtétele, hogy milyen nagy az egység az egyházközségek, között, a hatalmas távolságok ellenére is. Emellett újabb esélyt kapnak arra, hogy sikerüljön meghaladni a hit egy olyan felfogását, amely elsősorban értelmi igazságok elfogadásának tekinti azt, és át tudja formálni életté, amely hitből fakad, s amely elméleti fejtegetések helyett a mindennapok konkrét helyzeteiben nyilvánul meg. Végül pedig lehetőség ez a találkozó arra is, hogy az evangéliumi értékek és Krisztus magvetése sokszoros termést hozzon. Már az Ifjúsági Világtalálkozó keresztjének zarándokútja a 72 kanadai egyházmegyében is valódi csodákat eredményezett. A főpásztor visszaemlékszik az eszkimók táncára, amellyel a kereszt érkezését fogadták Kanada egy teljesen elszigetelt északi vidékén. A kereszt börtönöket is meglátogatott, majd februárban eljutott a Világkereskedelmi Központ rommá dőlt épületeinek színhelyére, ahol a rövid imádságos szertartás néhány rendőrt annyira megérintett, hogy ők is jelen lesznek a pápai szentmisén Torontóban. A kereszt kórházakba is eljutott, ahol egy alkalommal zsidó fiatalokat késztetett arra, hogy közösen imádkozzanak keresztény barátaikkal a zsidók és a keresztények közötti kiengesztelődésért. Ezek bizony nemcsak jelképes cselekedetek egy olyan sokvallású- és kultúrájú társadalomban, mint a kanadai.
Végül a püspök külön méltatta a találkozó ökumenikus jellegét. VR/MK