„Ti vagytok a Föld sója” II.

Budapest: Szeptember 28-án, szombaton a Bara Hotelben befejeződött a Katolikus Pedagógiai Napok rendezvénysorozatának első szakasza. A határon belülről és túlról érkezett pedagógusok ezúttal két előadást hallgathattak meg.
Pápai Lajos győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) oktatásügyi bizottságának elnöke „Hit és tudás, amelyre pedagógiai munkánk épül” címmel fejtette ki gondolatait. A főpásztor hangsúlyozta: a diákok előtt annak a pedagógusnak van tekintélye, akiben egyesül az előadás címében megfogalmazott két fogalom. Az egyházi iskolák légkörét nagyban meghatározza a hit és a tudás egysége. A keresztény tanítás és nevelés célja a teljes emberré nevelés, a vadhajtások lenyesegetése, hogy a diákokban tudatosuljon: a Jézus Krisztusba vetett hit szabaddá tesz. A kereszténység nem az elvont, hanem a történelemben, az üdvtörténetben benne élő emberről szól, aki a hit, remény, szeretet egységének megvalósítására törekszik. Pápai Lajos püspök figyelmeztetett: a hitre nevelés mellett rendkívül fontos a minél magasabb, fejlettebb tudás elsajátítása. Lehet egy keresztény pedagógus a közösségért élő, másokon mindig segítő, ha szakmailag gyenge színvonalon áll, nem lesz tekintélye a diákok előtt. Ezért a tanári hivatás alapvető kötelessége a tudás magas fokú átadása, s ugyanígy, a tanulóknak is azon kell lenniük, hogy képzett, sokoldalú felnőttekké váljanak. Ha a tanárok szakmaisága, illetve a tanulók tudásszintje alacsony szinten áll, kereszténységünk sérül. A tudás eszköz a keresztény teljességben való kiteljesedéshez. A katolikus püspöki kar oktatásügyi bizottságának elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy a kereszténység kezdettől fogva nagyra értékelte a kultúrát, fontosnak tartotta a hit és a tudás párbeszédét. Azt pedig az evangélium dönti el, hogy a kultúra különböző értékei közül melyek méltóak a megszentelésre.
Tomka Miklós szociológus „Keresztény felelősségünk az átalakuló társadalomban” címmel tartott előadást. A professzor szerint a világban az elmúlt évtizedekben olyan jelentős változások zajlottak le, amelyek a történelmet a modernitás előtti és utáni korszakra bontják. A változás lényege, hogy míg korábban létezett egy abszolút erkölcs, igazság és a társadalomban megfogalmazódott rend generációkon keresztül hagyományozódott tovább, az életszférák egymásra épültek, ma a világ darabokra esett, a különböző életszférák elkülönültek egymástól, az emberek szerepeket játszanak, másképpen viselkednek a családban, a munkahelyen, vagy baráti körben. Az egyközpontú rend felbomlóban van, a társadalom egységes képe lassan a múlt része lesz. Az élet meglódult: ami tegnap jó volt és hasznos, egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben is az lesz. Így a tapasztalatok, hagyományok szerepe leértékelődik. A társadalom pedig nem, vagy alig ad útmutatást a problémák megoldását illetően, azt sugallja, hogy ahány kérdés, annyi válasz. Megszűntek a társadalom életét szabályozó előírások, teljes szabadsággal dönthetünk az ezerféle alternatíva közül, így valójában a szabadság illúzióját éljük meg. Az előadó emlékeztetett rá, hogy Magyarországon és a térségbeli, volt szocialista országokban a hagyományok felszámolása, a társadalom szétesettsége már a rendszerváltozás előtti időkben bekövetkezett. Ugyanakkor ennek reakciójaként ezekben az országokban erősödött a nemzeti érzés és a vallásosság. Tomka Miklós kutatási eredményekre hivatkozva rámutatott: míg Nyugat-Európában az emberek úgy érzik, hogy gyengül a vallásosság, Közép-Európában ezzel ellentétes tendencia figyelhető meg. Ugyanez a helyzet az istenhit elvesztése, illetve megtalálása között is. Természetesen Magyarországon is erősödik a vallásos érzés. A 40 éven felüliek körében kevesebb a magát vallásosnak tartó ember, mint a 40 évnél fiatalabb korosztályban, és elsősorban a magasabb iskolai végzettségűeknél erősödik az Istenbe vetett hit.
A neves professzor szerint Magyarország jelenleg missziós területté vált. Igaz, hogy csupán 13-15 százalék azok aránya, akik valóban jézusi módon szeretnének élni, de a helyzet egyáltalán nem reménytelen, hiszen ez a legnagyobb civil társadalmi csoport az országban. A missziós helyzet nem Isten büntetése, hanem éppen ellenkezőleg, az Úr bizalma, küldetés. Tomka Miklós külön hangsúlyozta a világi keresztények kiemelkedő szerepét, és azt, hogy a katolikusok, keresztények folytassanak párbeszédet a másképpen gondolkodókkal. A II. Vatikáni zsinatra hivatkozva figyelmeztetett: senkinek nem vonhatjuk kétségbe a tiszta szándékát, ha azt állítja, hogy ő keresztény. A jelenlegi helyzetet tudomásul kell vennünk, ami nem azt jelenti, hogy szeretnünk is kell. Arra kell törekednünk, hogy megjelenítsük keresztény meggyőződésünket a mai világban, az egyház feladata pedig megszólaltatni az evangéliumot minden helyzetben. Tanúságtételre, példaadásra van szükség, de ezen kívül arra is, hogy a már meglévők mellett további keresztény közösségeket hozzunk létre, amelyek biztos támasztékot nyújtanak nekünk az élet megpróbáltatásainak elviselésében, és erősítik keresztény identitásunkat.
A Katolikus Pedagógiai Napok rendezvénysorozatának második, befejező részére „Készítsétek az Úr útját” címmel október 18-19-én kerül sor, szintén a Bara Hotelben. MK