„Ti vagytok a Föld sója” – Katolikus Pedagógiai Napok

Budapest: Tegnap a Bara Hotelben folytatódott a fenti című, Katolikus Pedagógiai Napok 2002 rendezvénysorozat. A nap jelentős részében a határon túli magyar katolikus oktatás helyzetéről beszéltek az előadók.
Tempfli József nagyváradi püspök előadásában felhívta a figyelmet, hogy Romániában az alkotmány csak az állami és magániskolák működését engedélyezi, így hagyományos értelemben vett katolikus oktatásról nem beszélhetünk. Az egyházi iskolák az állami struktúra részei, a fenntartó az állam, amely annak fejében, hogy pénzt ad az oktatási intézmények működésére, szigorúan megszabja, hogy az összeget mire költhetik, illetve abba is beleszól, hogy az iskolák mit taníthatnak. Ezek az iskolák annyiban egyháziak, hogy az egyházak kiemelten törődnek velük. Elemi iskola nincsen, a középiskolák pedig hivatalosan a pap-, illetve a szerzetesképzést segítik elő, szemináriumok. Nagyváradon a Szent László Gimnázium működik, amely kezdetben csak humán tagozattal indulhatott. Az állam csak hosszas tárgyalások után mondott igent a reáltagozatra is. Így ma már évfolyamonként két osztályt indíthatnak, de összesen mindössze 50 gyerekkel, holott a túljelentkezés ennek a többszöröse. Erdélyben összesen 23 magyar katolikus középiskola fogadja a diákokat. Az állam különböző megszorításokat alkalmaz a magyar katolikus iskolákkal szemben, így kifogásolja a felszereltséget, vagy például azt, hogy az oktatási intézmények könyvtárai, laboratóriumai nincsenek megfelelően ellátva. A főpásztor ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy évtizedekkel ezelőtt az egyházak ragyogóan felszerelt iskolákkal rendelkeztek, de a kommunisták beleültek ezekbe az oktatási intézményekbe. Az 1989-es fordulatot követően is akadozik az egyházi ingatlanok visszaadása, azok az épületek pedig, amelyeket visszakaptak, többségükben leromlott állapotban vannak, felújításukra pedig az állam nem sokat áldoz. Így az egyház képtelen a fejlesztésre, vagy arra, hogy több iskola működésébe is besegítsen. A váradi püspök azonban a gondok ellenére is bizalommal tekint a jövőbe: „Bízunk benne, hogy lassan, harccal, küzdéssel, az anyaország, és legfőképpen Isten segítségével győzelemre visszük ügyünket.” Egyúttal figyelmeztetett: A népek versenyében az a nemzet fog fennmaradni, megerősödni, amelyik élen jár a tanultságban.
Ulicsák Szilárd, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendszerváltozás óta eltelt 12 esztendőben még mindig nem alakult ki egységes kép az államigazgatásban arról, hogyan lehet felekezeti alapon támogatni a határon túli magyarokat. Mindazonáltal komoly eredményeket értünk el ezen a területen. A HTMH főosztályvezetője ezzel kapcsolatban méltatta a még Orbán-kormány idején az erdélyi történelmi egyházak és a magyar állam segítségével létrehozott Erdélyi Magyar Tudományegyetem beindítását és a kedvezménytörvény megalkotását, amelynek már eddig is fantasztikus eredményei vannak. Így például 40 ezer pályázat érkezett a törvény nyújtotta különböző kedvezményekkel kapcsolatban, és ez 80 ezer diákot érint. Ulicsák Szilárd arra hívta fel a figyelmet: a Magyar Katolikus Püspöki Karnak ki kellene dolgoznia egy koncepciót arról, hogyan lehetne jobban támogatni a határon túli magyar katolikus oktatást. Egy ilyen tervezetre a kormánynak mindenképpen reagálnia kellene. A főosztályvezető szavai szerint a jelenlegi kormányzat is elkötelezett a határon túli magyarok sorsának javítása érdekében.
Hidász Ferenc OFM püspöki helynök a kárpátaljai magyar katolikus oktatás helyzetét mutatta be. A ferences atya a súlyos gondok között említette a rettentő nagy szegénységet, amely sok családban lehetetlenné teszi, hogy a gyerek továbbtanulhasson, hiszen már 12-13 éves korában napszámban kell dolgoznia. Komoly gondot jelent az is, hogy a határmenti vidékeket leszámítva a kárpátaljai magyarság jelentős részében a gyerekek szláv környezetben nőnek fel. Nagy szükség volna megfelelő fordítású tankönyvekre, jól képzett pedagógusokra, az iskolák felszereltségének fejlesztésére. A püspöki helynök azonban leszögezte: a szinte reménytelen helyzet ellenére sem veszítik el a kedvüket, és mindent megpróbálnak, ami lehetséges. Felekezeti iskolákat Kárpátalján sem lehet létrehozni állami segítséggel, csak alapítványi támogatással. A kárpátaljai püspökség a Szent Márton Alapítvány segítségével létrehozta Munkácson a hároméves líceumot, s mellé kollégiumot is létesített. Itt negyven diák tanulhat. A tantervben kiemelt helyen szerepel a számítástechnika és a nyelvtanulás. Biztató az is, hogy sok szülő magyarnyelvű óvodába járatja gyermekét, még azok is, akik nem tudnak magyarul. Összesen kilenc kisdedóvó működik Kárpátalján, és ez igen komoly eredmény. További tíz oktatási intézmény működik állami támogatással, de egyházi segítséggel. Az utóbbi években kétszázan szereztek hitoktatói képesítést, így most már ők is be tudnak kapcsolódni az oktatásba. A Szent Márton Alapítványon kívül segítik a kárpátaljai magyar katolikus iskolákat a Magyar Katolikus Püspöki Kar, az Illyés Közalapítvány, a Mocsári Alapítvány és a Renovabis. Mindez lehetővé teszi, hogy a kárpátaljai magyarok ne csak megmaradjanak, hanem fejlődjenek és éljenek — fejezte be előadását Hidász Ferenc OFM.
Marcsok Vilma magyartanár, hitoktató és közíró a délvidéki Nagybecskerekről érkezett. Szavaiból szintén az derült ki, hogy a hit, az állhatatosság előbb-utóbb megtalálja a kiutat a legkilátástalanabb helyzetekből is: a Bácska-Bánát vidékén sokszor került végveszélybe a magyarnyelvű oktatás a magunk mögött hagyott században. Így a még Tito hatalmának idején, 1977-ben elfogadott oktatási törvény csaknem megsemmisítette a magyarnyelvű oktatást. A 90-es évek első felében a hiperinfláció miatt megnehezült életkörülmények miatt egyetlen év alatt 35 pedagógus hagyta el szülőföldjét, ami borzasztóan súlyos érvágást jelentett. Ezt követően az ésszerűsítés jelszavával valamennyi magyar gyereket egyetlen óvodába, illetve iskolába tömörítettek, olyan távolságra a központtól, amelynek megközelítése a súlyos üzemanyaghiány miatt kocsival lehetetlen volt. Sok szülő rákényszerült így arra, hogy gyermekét a lakóhelyéhez közelebb eső szerb iskolába írassa. Néhány áldozatkész pedagógus és pap ekkor úgy döntött, hogy nem tűri tovább tétlenül a helyzetet: 1993-ban megalakították a Diáksegélyező Egyesületet, és megszervezték az óvodai ügyeletet: hétvégeken felváltva tanították a kisgyerekeket, hogy ne felejtsék el a magyar nyelvet. Természetesen hitoktatásban is részesítették őket. 1995-ben egyházi és alapítványi segítséggel létrehozták a Miasszonyunk Nővéréről nevezett kollégiumot, 2000-ben pedig Muzslán egy fiúkollégiumot. Hatalmas erőfeszítések árán sikerült elérniük, hogy öt nagybecskereki iskolában is engedélyezték magyar osztályok indítását. Marcsok Vilma fantasztikusnak nevezte, hogy a középiskola magyar osztályaiban és a muzslai Szent Márton Általános Iskolában a diákok maguk dönthették el, hittant akarnak-e tanulni vagy polgári nevelést, és ők valamennyien a hittan mellett döntöttek. A megpróbáltatások nem voltak hiábavalók, nagyon komoly eredményeket tudnak felmutatni. Aki a nyelvét nem felejti el, az a hitét is megtartja — szögezte le Marcsok Vilma.
Farkas István SchP, az Oktatási Minisztérium egyházi ügyek titkárságának vezetője elmondta: amikor a tárca új vezetése felkérte, hogy vállalja el a megbízatást, először meglepődött, de barátai egyöntetűen biztatták, hogy mondjon igent a felkérésre. Végül is a Szent Ágoston-i mondás szellemében vállalta el a feladatot: „Amiben szükséges, ott az egységet kell szolgálni, amiben nem, ott a sokféleséget, és minden másban a szeretet vezessen bennünket.” Farkas István rendkívül fontosnak tartja, hogy az egyházi oktatás egyre inkább integráns részes legyen az oktatásnak. A sokat hangoztatott semlegesség elvével nem érthetünk egyet. Az egyházak a transzcendens értékek felmutatásával kiemelkedő szerepet tölthetnek be a nevelésben. Ugyancsak lényeges, hogy mindenki a maga helyén, a saját értékeivel szolgálja a közösséget, így az egyház és az állam is. A katolikus pedagógusnak IX. Pius pápa intelmét szem előtt tartva kell oktatnia és nevelnie: nemcsak az egyháznak, hanem a közéletnek is nevelünk értékes embereket. Az egyházi ügyek titkárságvezetője nyomatékosan felkérte a megjelent pedagógusokat, hogy ha bármilyen problémával, kéréssel levélben felkeresik a minisztériumot, annak másolatát neki is küldjék meg, ne történhessék meg: valamelyik tisztségviselő úgy nyilatkozik meg egyházi kérdésekben, hogy előtte nem kéri ki az ő véleményüket. Így elkerülhető, hogy hamis vagy egyoldalú döntés szülessen egy-egy kérdésben. Farkas István egyúttal arra is figyelmeztetett: az egyháznak egységes véleménnyel kellene rendelkeznie abban a kérdésben, mi az álláspontja az erkölcsi, illetve az etika tanításról, és a már letisztult, mindenki által elfogadott tervezetet kellene eljuttatni a minisztériumhoz. MK