Szent életnek oskolája,
Tisztaságok szép formája:
Confessorok épp példája,
Vóltál; minden jó, tár-háza.
A' Szüzeknek tisztaságát,
A' Szenteknek méltóságát:
Az Angyaloknak Nagyságát,
Fellyül-haladod jutalmát.
Te ô dicsösséges gyermek,
Szent János: kinek ma tüzek,
Szent születéseden égnek,
A' Menybéliek örülnek.
Szimbolikus véletlen, hogy a mohácsi vész Keresztelő Szent János vértanúságágának emléknapján szakadt a nemzetre – írja Ünnepi kalendáriumában Bálint Sándor. A megütközésre készülő Lajos király seregével Bátán, a szentvér híres középkori búcsújáró helyén meggyónt, megáldozott. A fiatal Perényi Ferenc erdélyi, később váradi püspök, aki folyton készült, de már nem jutott el Itáliába, Rómába, a királyhoz fordulva megjegyezte: 'Fölséged jól tenné, ha a kancellár urat már most Rómába küldené és általa Őszentségét fölkérné, hogy a csata napját húszezer magyar vértanú ünnepévé avassa.' Ferenc püspök ifjú fejét a törökök levágták, és Budára vitték Szulejmán szultánnak. A család nyilvánvalóan a gyásznapra és az elesett püspökfiúra való emlékezéssel ajándékozta az említett tálat a gyulafehérvári székesegyháznak.
Mohács Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelt temetőkápolnájának homlokzatán ezt olvassuk:
SIT VT PRAECO CLADIS MOHACSIENSIS, vagyis: legyen a mohácsi csata hírmondója.
Király József, pécsi püspök kezdeményezésére Keresztelő Szent János vértanúságágának emléknapját Mohács népe fogadalmi ünneppé, VII. Pius pápa pedig búcsúnappá nyilvánította. Mint a helybeliek mondogatják: amint Heródes Jánosnak fejét vétette, úgy vette a török nemzetünk fejét, a királyét is.
Magyar Kurír
Forrás: Bálint Sándor – Ünnepi kalendárium