Tisztelgő főhajtás Grősz József előtt

Az emlékév megnyitást és zárását Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek köszöntötte, megemlékezve érsek elődje személyiségéről és helytállásáról. Felidézte az egykori emberpróbáló éveket, melyek ma szellemi-lelki-erkölcsi aranyfedezetünket jelentik. Emlékezésünk célja, hogy megismerve a múltat, a mára és jövőnkre vonatkozóan tapasztalatokat vonjunk le. Példamutató számunkra mindaz, amit elődeink megküzdöttek. Grősz József olyan korban élt, amikor mindennapos volt az üldöztetés, a gyanakvás, a hazugság. Grősz példája azt mutatja, hogy az alkalmazkodás nem megalkuvást jelentett, hanem kitartást Isten, az egyház mellett. A Kalocsai Iskolanővérek bátorítására mondott 1960-as beszédében az érsek arról szólt, hogy „Isten a halottakat is képes feltámasztani”, és az újrakezdés reményére hívta fel a nővérek figyelmét. Életét minden megpróbáltatás idején abban a bizonyosságban élte, hogy Isten a történelem ura.

Tóth Krisztina, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktori ösztöndíjas hallgatója tartott előadást Grősz József szombathelyi egyházkormányzati munkájáról (1936–1944), melynek köszönhetően a gazdasági nehézségek ellenére a 30-as évek vége, a 40-es évek eleje lelkiekben az egyházmegye egyik legvirágzóbb korszaka. Grősz 1936-os beiktatási beszédében így fogalmazott: „A béke munkatársa akarok lenni, a lelkekben, családban, egyházban, a társadalomban. A kultúra békés munkatársa. Van ezer gépünk, de nyomorúságunk nagyobb, mint valaha. A bajok forrása, hogy kultúránk sokkal inkább anyagi, mint lelki. A XX. század emberiségének több lelki kultúrára van szüksége, hogy boldoguljon. Én ennek a szebb, boldogabb jövőnek a munkása akarok lenni, nemcsak imádkozni, hanem dolgozni is akarok érte.”  A későbbi évek azt mutatják, hogy mindvégig e program szellemében határozott kézzel irányította egyházmegyéjét. Precíz főpapi munkát végez, melyet nagyfokú pontosság jellemez, amit papjaitól, tanítóitól is elvár. Ugyanakkor jó vezetőként megtalálja az elismerés, dicséret lehetőségeit. A lelki élet fellendítésében szerepet játszó papoknak  és a világi híveknek kitüntetéseket kér. 1936-ban például Mindszentyt ő terjeszti fel prelátusi címre. Átláthatóvá teszi a hivatali ügyeket, mindenhez pontos utasításokat ad. Jó gazdálkodással rendezi az egyházmegye anyagi helyzetét. 

Kiemelt területként kezelte többek között a hivatások védelmét, megerősítését. 1941-ben megnyitotta a kisszemináriumot Szombathelyen, és fejlesztette a meglévő szeminárium épületét is. Nagy figyelmet fordított a világi pályára készülő fiatalság katolikus szellemű nevelésére. Hangsúlyozta az egységes oktatás fontosságát. Tanítóitól elvárta, hogy kivegyék a részüket a fiatalok neveléséből a civil életben is. Támogatta az ifjúsági egyesületeket, a Kalot és Kalász tanfolyamokat. Kalot népfőiskolát szervezett. Katolikus tudósítót hozott létre. Felkarolta az Actio Catholica mozgalmat. Grősz József e tevékenységgel alapozta meg főpapi hírnevét, és szombathelyi eredményeinek-sikereinek jelentős szerepe volt kalocsai érseki kinevezésében.

A nehéz kalocsai kezdetről, a világháborús évek megpróbáltatásairól Sági György, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem végzős történész hallgatója beszélt, részletesen ismertetve, hogyan érdemelte ki Grősz érsek ezekben az években a város megmentője címet, amellyel őt – felekezeti és politikai hovatartozástól függetlenül – illették, elismerték. Grősz Józsefet 1943-ban nevezték ki kalocsai érseknek. Szembesülnie kellett az 1944-es magyarországi változások nehézségeivel. Grősz József meg tudta találni ebben a helyzetben is, hogy milyen elvek alapján igazítsa fellépését. Legfőbb célja az volt, hogy a béke helyreálljon az országban. A Szálasi kormány felszólításai ellenére is érseki székhelyén, híveivel maradt. Később diplomáciai képességeinek köszönhetően sikerült a szovjet parancsnoksággal konszolidált légkört teremteni a városban.

„Ez a kiváló magyar főpap a legnagyobb megpróbáltatások idején is ember tudott maradni. Az egyik legnagyobb kereszt jutott neki, nehéz összehasonlítani Mindszentyvel” – mondta Szabó Csaba, a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgatója. Előadása az üldöztetést-erőszakot szenvedő embert állította a középpontba, amikor előadásában az érsek letartóztatásának és vallatásának-megtörésének eseményeit és a terror eszközeit mutatta be. Grősz a megpróbáltatások során arra a következtetésre jut, nincs értelme ellenállni, úgyis az történik, amit akarnak. Ezért inkább eljátssza a tőle várt szerepet. Együttműködik, magáról ugyan leír mindent, amit kérnek, elfogadja a vádakat, de senki másról nem tesz terhelő vallomást. Ehhez olyan következetesen ragaszkodik, hogy végül elfogadja az ÁVH is. Az előadó ismertette a koncepciós per körülményeit, lefolytatását. Grősz elfogásával az ÁVH szövevényes perhálózatot épített fel, 8 vádlottal, 24–27 mellékperrel, több mint 200 vádemeléssel. A vádak a méretekhez igazodó súlyosságúak, többek között nemzeti, államellenes összeesküvés, valutaüzérkedés, kódexlopás szerepel a vádiratokban. Rövid, gyors eljárásokat indítottak, és szigorú ítéletek születtek, köztük három halálos ítélet. Az érsek szabadlábra helyezése is az egyház elleni támadást célzó koncepció része volt. Az AVH szándéka az volt, hogy Grősz személyében olyan főpap kerüljön a püspöki karba, aki számukra jelentéseket készít. Ezzel szemben Grősz első lépése az volt, hogy eltávolította a konferencia üléséről azt a személyt, akiről tudta a beépítettségét. Egy 1957 nyarán kelt ÁVH-s irat azt panaszolta, nem maradt senki a püspöki karban, aki jelentett volna. Ez mutatja, hogy nem sikerült Grőszt beszervezni. A forradalom után a püspöki kar úgy indult neki a puha diktatúra nagyon nehéz éveinek, hogy nem volt köztük egyetlen egy ügynök sem – zárta előadását Szabó Csaba.

Kálmán Peregrin OFM, a Magyar Ferences Levéltár igazgatója az érsek és egyik fontos munkatársa, Belon Gellért kapcsolatáról szólt, kiemelve, hogy Belon vesszőfutása, püspöki kinevezése engedélyezésének megtagadása az Állami Egyházügyi Hivatal részéről valójában Grősz „fegyelmezésének” is eszköze volt, mintegy jelezve az érsek lehetőségeinek határait. Szeretett papját, a 100 éve született Belont rendre ott látni az érsek jobbján a fontos eseményeken készült fényképeken, de ez a kitüntető figyelem az ÁEH bizalmatlanságával párosult. Belon Gellért példamutató türelemmel viselte a mellőzést, mindvégig hű maradt egyházához és engedelmes elöljárói irányában. „Érdemes lenne elindítani boldoggá avatását” – mondta Kálmán Peregrin. „Olyan alakja a magyar katolikus egyháznak, aki mély lelkiségével, csendes helytállásával bizonyított. Nem került abba a hibába, mint például a Bulányi mozgalom, hogy üldözik őket, és akkor rugdossuk a püspököket. Belon Gellért az üldöztetése során nem ártott másnak, nem rúgott másba. Nagy emberi tartását példaként kellene állítani a magyar egyház elé.”

Az előadások sorát Mózessy Gergely, a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár igazgatója zárta, ismertetve az ÁEH püspökökkel kapcsolatos terveit, játszmáit a Grősz érsek halálát megelőző és az azt követő időszakban. Shvoy Lajos székesfehérvári püspök félreállítására az 50-es évek kezdetétől több forgatókönyv is készült. Munkáját folyamatosan ellenőrzik. Shvoy 1927 óta vezeti az egyházmegyét, nagy tekintély. A Fehérvári Egyházmegye sikertelen terep az ÁEH részére, itt szinte nincs békepapság. A tervek meghiúsulásában Grősz érseknek fontos szerepe volt, mivel az ÁEH nyomása-kérése ellenére nem volt hajlandó püspöktársát a püspöki karon belül bírálni, elszigetelni, lemondásra felszólítani.

Trautwein Éva/Magyar Kurír