
| Betlehembe szállt le mennyből ma a kegyes Isten, Hogy kimosva a bűn’ s szennyből minket üdvözítsen. Köztünk van már, akit régen a próféták vártak, Akiért a magas égbe szent fohászok szálltak. Nem kényelmes palotában jött ő e világra, Ott, a barmok jászolában nyílt a menny virága. Bámult ember büszkesége, bámult fény s magasság, A szegénység szűk ölébe szállt az égi jóság. |