Vajon mekkora az életellenes erők étvágya? S mivel fognak jóllakni. Előbb-utóbb nyilván egymással, mert ha már nem marad versenyképtelen ember, akkor következik maga a versenypartner.
Szent Erzsébet jubileumi évét kezdjük. Õ nem bezárta, hanem megnyitotta kórházakat. Õ nem elvett, hanem adott. Csak 24 évig, de még most is belőle élünk. A liberális észjárású ember viszont saját szabadságának csapdájában vergődik. Szabadságának dicsőítésében oda jut, hogy neki mindenkitől mindent el szabad vennie.
Létszükséglete, hogy mások szabadságát elvegye. S mi lesz, ha minden elfogy? Ha már nem lesz mit elfoglalni? Istent is el akarja venni? Igen, már vannak jelei. Hiszen Istenre utal életünk két végpontja, a születés és a halál. Elszorítják a születés és a halál rangját. Persze, a minőségi ellátás szövegével.
Ne feledjük, a titok mindig zavarja a hasznot. Ha már templomaink kiürülnek, legalább iskoláinkat és kórházainkat őrizzük. Hiszen a gyermekeken még, az időseken már észre lehet venni Isten közelségét.
Sánta János