Tíz évvel ezelőtt írták alá az alapvető egyezményt Izrael és a Szentszék között

Vatikán: 1993. december 30-a történelmi dátum a Szentszék és Izrael Állam kapcsolataiban: ezen a napon alapvető megállapodását írt alá a két fél, amely megnyitotta az utat a teljes körű diplomáciai kapcsolat felvételére. A megegyezés elsősorban politikai aktus volt, ám mindenki előtt egyértelmű volt, hogy fontos állomását alkotta a katolikus egyház és a zsidó nép közötti történelmi kiengesztelődésnek is. A Szentszék és Izrael egyaránt tisztában volt azzal, hogy erre a megállapodásra nem kerülhetett volna sor a II. Vatikáni zsinat, elsősorban is annak „Nostra aetatae” nyilatkozata nélkül, amellyel az egyház eltörölte a zsidókkal szembeni előítéleteket és megnyílt a vallásokkal, főként a monoteista vallásokkal való párbeszédre. A ’93-as megállapodást 1997-ben az izraeli katolikus egyház jogi személyiségére vonatkozó egyezmény követte, amely meghatározta az Izraelben működő vallási intézmények jogi státuszát.
Nyitott kérdések maradtak még: az egyház adóügyi helyzete, gondozói tevékenységének állami támogatása, az elveszített javak tulajdonjogának visszaszerzése és az egyházi személyzet tartózkodási engedélye.
Az egyezmény megkötésének 10. évfordulójáról nyilatkozott az Andkronos olasz hírügynökségnek David Jaeger ferences, aki Pietro Sambi érsekkel, apostoli nunciussal együtt az egyeztető tárgyalások vatikáni delegációjának tagja.
A 48 éves P. David Jaeger az első izraeli születésű és héber nyelvű állampolgár, akit Izrael Állam létrejötte után szenteltek pappá. George Weigel, a pápa életrajzírója szerint P. Jaeger volt az egyetlen olyan személy, aki a ’80-as évek végén rendelkezett mindazon képességekkel, amelyek szükségesek voltak a Szentszék és Izrael közötti megállapodás előkészítésére.
P. Jaeger szerint az 1993-as megállapodás nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert annak nyomán nem születtek állami törvények, azaz a megállapodásban foglaltakat nem tartották be, ezért tehát nem lehetett hatással az egyház életére. A szerzetes – aki a ferences kusztódia szóvivője is – személy szerint is nagyon csalódottnak mondta magát, hiszen élete legfontosabb művének tekinti az említett egyezmény előkészítését, a további tárgyalásokkal együtt. Ám úgy látja: Izrael elsősorban II. János Pál irányában kötelezte el magát. Õ, aki minden más pápánál a legtöbbet tette a keresztények és a zsidók közeledése érdekében, bízott az izraeli hatóságok jóhiszeműségében. A megállapodás aláírására azért került sor, mert a pápa minden erejét latba vetette az egyháznak még azokkal a részlegeivel szemben is, amelyek a még számtalan megoldatlan kérdés miatt, elhamarkodottnak vélték a megállapodás aláírását és a diplomáciai kapcsolatok felvételét. „Úgy gondolom, hogy a pápa megérdemli, hogy lássa erőfeszítései megkoronázását, úgy gondolom, hogy Izrael tartozik ezzel a pápának” – szögezte le P. Jaeger.
E negatív mérleg ellenére a ferences szerzetes szerint még minden megmenthető. Jövő év júniusában lesz a diplomáciai kapcsolatok felvételének 10. évfordulója. „Ha Izrael visszatér a tárgyalóasztalhoz, elég idő van arra, hogy erre az évfordulóra az egyeztetéseket befejezzék. Nincsenek megoldhatatlan vagy lényegükből eredően nehéz problémák. A történelem arra emlékeztet, hogy ha megvan az akarat, az elszántság, tárgyalásokkal mindent meg lehet oldani. Mi arra várunk, hogy a zsidó állam újra hajlandóságot mutasson a tárgyalások újrakezdésére” – mondta még P. David Jaeger. VR/MK