Tízezer forintért ki lehet váltani egy rabszolgát Szudánban

– Megkérem püspök atyát, számoljon be az eseményről, amelyre éppen a rabszolgaság nemzetközi eltörlése évfordulójának előestéjén került sor.
– Kedden Székesfehérváron három alkalommal tett tanúságot sorsáról és hitének erejéről Simon Deng dél-szudáni származású felszabadított rabszolga, aki a rabszolgasors XXI. századi formáira s ennek borzalmaira igyekszik felhívni az emberek figyelmét. Délelőtt gimnazistákkal találkozott, erre az alkalomra nemcsak a katolikus iskola gimnáziumának növendékeit, hanem a város más gimnáziumaiban tanulók közül is hívtunk gyerekeket és fiatalokat: több mint háromszázan hallgatták megdöbbenve az ő beszámolóját. Deng elment a katolikus általános iskola felső tagozatos növendékeihez is, ahol szintén sokan figyelték szavait, este pedig egy háromszáz fős felnőtt közösség előtt tett tanúságot. Elmondta, hogy gyerekként, kilencéves korában rabolták el szüleitől, és adták egy arab származású muszlim családnak, ahol kemény munkában, sokféle megaláztatásban, verésben volt része. Három és fél év múlva egy véletlen folytán szabadult meg, amikor találkozott a törzséhez tartozó emberekkel, akik tudtak az ő érdekében tenni, s végül Christian Solidarity International (Nemzetközi Krisztusi Szolidaritás) meg tudta szerezni számára is a szabadságot. Megrázó volt, ahogy sorsának alakulásáról beszélt. Az mondta, sohasem akart beszélni a rabszolgasorsról s arról, hogy életének egy szakaszában maga is rabszolgaként élt, de rádöbbent arra, hogy szudáni társaiért muszáj a világ elé állni és beszélni, bármilyen nehéz is. Megrázó volt, amikor kisgyerekkoráról beszélt: semmi ereje, semmi támasza nem volt, hiszen mindenki, akit szeretett, tőle távolt került, sokféle verésben és megaláztatásban volt része. Egyetlen támasza a remény, az imádság és a hit volt. Ez tartotta benne a lelket és a reményt, hogy ebből a helyzetből még egyszer megszabadulni és emberként tud élni.

– Benedek pápa afrikai látogatása után különösen időszerű arról beszélni, mennyire van jelen a kereszténység, az egyház az afrikai földrészen és mit tesz az emberi jogok tiszteletben tartásáért. Bár Magyarországról nézve Afrika távoli valóságnak tűnik, mit tehetnek mégis a magyar fiatalok, hívek, hogy segítsék ennek a nemzetközi keresztény szervezetnek a munkáját?
– Nagyon örültem, hogy Simon Deng ellátogatott Székesfehérvárra is és találkozott a fiatalokkal. Amikor mindenki annyit panaszkodik, láthattunk egy olyan embert, akinek a sorsa emberileg nézve a miénknél sokkal nehezebb, sokkal reménytelenebb volt, és a hit, a hitből fakadó bizalom erejével felül tudott kerekedni sorsának problémáin. Ha mi nem emeljük fel a szavunkat azokkal az embertelenségekkel, bűnökkel szemben, amelyek jelen vannak a világban, akkor utat nyitunk annak, hogy ezek ma, holnap vagy holnapután a mi világunkban is megtörténjenek. A fiatalok megrendülve hallgatták ezt a tanúságtételt, és azt hiszem, világosan felfogták, hogy egyrészt imádkozni kell azokért, akik nehezebb helyzetben vannak, akár rabszolgasorban vannak, másrészt meg kell találni a konkrét segítség lehetőségeit, például adakozni lehet. Tízezer forintért ki lehet váltani egy rabszolgát Szudánban napjainkban. Székesfehérváron is gyűjtés indult, csekkeket osztottak szét, amellyel ki-ki lehetősége szerint tehet az ügyért. 

Magyar Kurír