
Továbbá jelenthet rongálást, mert be kell ismerni, nem kevés bosszúságot okoz, ha például egy műemléképület homlokzatára firkálnak. Azonban kortörténeti értéknek is felfogható egy Horthyt dicsőítő felirat vagy egy börtönbeli Sztálin-portré. A régebbi időkben más volt a motiváció a graffiti készítésénél. Emlékek, érzelmek „kiírása”, névjegy, de megtalálhatóak az otthonuktól távol szolgáló, harcoló katonák üzenete is.
Bakos Zoltán graffitigyűjtő mintegy harmincezer különböző témájú felvétellel rendelkezik. A fotóművész bárhol jár, fürkészve keresi a lehetséges helyeken előforduló szöveges vagy figurális firkákat, rajzokat. Téglaépületek, régi iskolák, templomok falán akár több száz éves kuriózumokat is talál.
A falfirkák dokumentálását 1977-ben kezdte, amikor Magyarországon a falfestészet még nem volt jelen. Hasonló jelenségek viszont már száz-kétszáz, sőt több ezer éve is léteztek. A száz-százhúsz éves graffitik nem ritkák nagyobb városok tégla- vagy mészkőfalú épületein.
Bakos Zoltán legrégebbi magyar vonatkozású leletére a pannonhalmi bazilika bejáratának egykori külső falán talált rá, amelyet 1578-ban egy magyar, illetve 1590-ben egy lengyel szerzetes karcolt.
A fotós a közelmúltban ismét gazdagította gyűjteményét egy közel háromszáz éves graffitival is. Tokajban Makoldi Sándor festőművész pincéjében egy 1751-ben karcolt Hosanna Filio David feliratra talált rá, amihez 1914-ben valaki még hozzáillesztette Krisztus monogramját. Ezt a monogramot találhatjuk a katakombák mozaikjain is.
Bakos Zoltán gyűjteményének eddigi legrégebbi graffitijét szintén ebben a pincében találta: „A kaszás” karcolás Makoldi Sándor és muzeológus felesége szerint 1460 körül készült.
Kovács Ágnes/Magyar Kurír