Tömeges menekülés vagy Krisztusért vállalt üldöztetés Irakban

Az Európai Unió tízezer, nagyrészt Szíriában és Jordániában tartózkodó, rendkívül nehéz körülmények közt élő menekültet fogad be. Németország 2500 fő befogadását vállalja, előnyben részesítve az orvosi ellátásra szorulókat, a kínzás és bántalmazás áldozatait, a vallási kisebbséghez tartozókat, valamint a gyermeküket egyedül nevelő anyákat. Az ENSZ menekültügyi főbiztosa pozitív lépésként üdvözölte a másfél év után meghozott brüsszeli döntést – tudósít az AsiaNews.

Kirkuk érseke, Louis Sako elismeri, hogy az intézkedésnak van pozitív oldala, ugyanakkor hangsúlyozza: „Vannak esetek, amikor valaki egyszerűen nem térhet vissza Irakba, például a Szaddám-rendszer egykori emberei. Emiatt azonban nem kellene tömeges kivándorlásra biztatni az irakiakat, mert a helyzet attól csak romlani fog. Ezzel az intézkedéssel azt mondják a keresztényeknek, hogy menjenek el, hagyják el Irakot. Ma tízezer, holnap újabb tízezer, míg végül megszűnik a keresztény jelenlét az országban. A rászorulókon segíteni kell, mindenkin másképpen, de a legfőbb feladat az, hogy az országon belül tegyék újra lehetővé az emberek békés egymás mellett élését."

Az érsek súlyos szavakkal biztatja kitartásra a keresztényeket: „Ha megfutamodunk a nehézségek elől, a krisztusi üzenet igazi értelmét veszítjük el, amely nem meghátrálásra, hanem misszióra hív. Nekünk az üldözések közepette is példát kell adnunk az evangélium legmélyebb értelméről, amely azt kívánja, hogy tanúságot tegyünk Krisztus keresztáldozatáról. Ha elmegyünk, megtagadjuk kötelességünket, Krisztus hirdetését, amit pedig még a muzulmánok közül is sokan elvárnak tőlünk. Mindez egyetlen kérdésben foglalható össze, amelyet a hagyomány szerint Péter tett fel Krisztusnak: 'Quo vadis?' (Hová mész?) Válaszul az Úr arra hívta Pétert, hogy térjen vissza Rómába, és vállalja a vértanúságot."

Magyar Kurír